A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

decembrisz nit mehr gestorben sind inficirter, allsz 3 Personen", beteg ember kevés van, a magyar városban két személy beteg, a német városban pedig az udvari kovács, Lockĥñer János beteg. 213. 1645. december 31. Rohonc. Winisser Farkas pestis halálozás jelentése Batthyány I. Ádámhoz. „Was anbelangt wegen der Infectionen ist seither ahtag nit mehr alsz ein Person gestorben." 214. 1645. Kivonat a szalónaki gyógyszerész számlájából. „Auff Ihro hochgräfliche Gnaden beųsieh habe ich erstlih überantwortet, Amuletta für die Pest no 40, den in die silben Käpsze no 12. macht zusamen 52, mit per 10 xr. facit 8 f. 40 xr." Eredetije a XVII. századi számadások közt, egy negyed ív papíron. 215. 1645. Feljegyzése azon nyugat-magyarországi, főleg Batthyánytulajdonban levő helységeknek, ahol pestisben halnak el az emberek. „In anno millesimo sexcentesimo quadragesimo quinto. Az mineineő ĥeleken Pestisben halnak, annak feöl írása. 1. Német Vyvari Czakanban, Kereszturat, Szent Gróton, Sz.(ent)Leőrinczen aliter Olbendorffon, Puszta Sz.(ent)Mihályon Bor on és Mindenikben egy házban Pinkoczon 11 Orvostörténeti Közi. Tartományban. Szent Peteren, Szalafeien, Német Sámánđon Kolosvarat, Nagy Medvessen keszlek halni. 161