A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

Dunántúlon a Kanizsával szembe helyezett végváraink szinte kivétel nélkül török hódoltsági területen állanak. Tehát csak a Balaton és a Rába vonala fölött és a Felvidéken vergődik, sínylődik a magyarság, állami egység, egységes és magyar nemzeti vezetés és erőteljes, ütni képes önálló, magyar nemzeti hadsereg nélkül. A XVI—XVII. század tehát a folyamatos pusztulás, vérontás, csapások, nemzeti szerencsétlenségek korszaka. Fekete seregünk már régen nincs, tehát nincs állandó magyar hadsereg, amely a pusztításokat, csapásokat kivédené. A Rogendorf ok, Kaciánerek, Teufel Erazmusok, Castaldók, Paradeinerek, Hardeggek, Bas ák stb. nem magyarok, ezeknek a magyarsághoz semmi közük sincs, ezek előtt a magyar katona nem megbízható tényező. A magyar katonával szemben a spanyol, vallon olasz, német stb. van előnyben. Ezeknek dukál a drága zsold és a büntetlen szabad rablás. És ebben a kataklizmában, amidőn a magyar katonanemzet állandóan harcban áll, midőn hazája voltaképpen állandó csatatér, ekkor lép fel és sorakozik fegyver alá a magyar nemzeti szellem, és ha politikailag nem is, de kultúrvonalon, a szellemi fegyverkezés nyomán kisarjad és feltör a magyar nemzeti érzés, s így a háromfelé szakított magyarság a magyar kultúra fegyvereivel, magyar nyelven tartja össze és együtt a magyar társadalmat. A megbukott közjogi egység helyébe tehát a magyar irodalom és tudomány, magyar nyelven tartja életben és kovácsolja egybe a magyarságot. A tudomány és irodalom mellett a XVI—XVII. században magyar politikai szempontból is hatalmas szerepe van a protestantizmusnak is, és amidőn a vallás védelmére Bocskai kardot köt és kiverekszi a bécsi békét, ezzel nemcsak az akkori rendi előjogok megszilárdításának, de a lelkiismereti és vallásszabadságnak is erős fundamentumát rakta le. Ez a két század tehát nemcsak törökverő, de emberi jogokat kiharcoló és védő hősöket is termelt és nevelt, s e korok fiai nemcsak karddal és a csatamezőkön, de a kultúra vonalán is minden tőlük telhetőt megtettek, hogy egyetlen nemzetnél se legyünk alábbvalóak. A kard és a művelődés harcosai kihaltak, ámde kultúralkotásaik — 10