Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Fodor József

„. . . Koporsója előtt megdöbbenve állunk. Eszünkbe jut az ö statisztikai tanulmányának egy tapasztalati ténye, hogy a magyar tudós és tanár élete legrövidebb az európai nagy nemzetek tudósai és tanárai között, átlag, mint ő kimutatta, 11,7 évvel rövidebb az osztrákokénál, 16-tal az angolokénál, 16,ytel a németekénél, 19,

ÿmal a franciákénál. Semmelweis, Balassa, Balogh Kálmán, Antal Géza, Schwimmer Ernő, Mihálkovics Géza kora halála, fájdalom, mind igazolja e tételek helyességét. Es most igazolja azt az ő kora elköltözése is. ^Valamint igazolja az okokat is, melyeket ő e természettünemények magyarázatául felállított. A magyar tudós, a magyar szellemi munkás nem él, vagy ritkán él hygieniai életet. Mostoha ifjúsága, többnyire sanyarú tanulóévei korán megakasztják teste erőteljes kifejlődését, férfikorában ereje pozíciójának szerfelett sok oldalról felto ųló tudományos, társadalmi és ?norális kötelmei korán kizsarolják szellemi tőkéjét, teste és lelke időelőtt megöregedik és a külső káros behatásokkal szemben ellenállóképességét idejekorán elveszíti. És különösen áll ez a hazai culturális fejlődés mai rohamos korszakában, midőn annyi hátramaradás után internacionális sz¦ínvonal gyors elérése vagy legalább megközelítése túlfesz¦ített munkára sarkallja mindazon ambitiosus és lelkiismeretes szellemi munkásainkat, k¦iket életük folyása és benső hivatásuk a cultúra valamelyik ágának fejlesztésére vezetett.. ." Fodor József ama kevesek közé tartozott, akiknek révén Magyarország szoros kapcsolatot épített ki a Nyugat országaival. Személyében tagja volt annak az alapszabály szerint nem megszervezett és nem létező, de szellemileg elejétől fogva meglevő világakadémiának, a „Respublica Eruditorum"-nak, melybe azokat sorolja be a hallgatólagos elismerés, akiknek jelentősége minden nemzet tudományosságára kihat. Munkásságával összefonódott a mi kulturális és tudományos életünk a külföldével, mégpedig olyképpen, hogy mi, akik rendszerint azelőtt csak importáltuk a tudományt, Fodor tudományos munkásságának eredményeként azt már exportálni is tudtuk. De: „. . . a nagy tudóst, a biztoslátású, megbízható, önálló gondolkodásił kutatót a külföld sokkal jobban megbecsülte, mint saját hazája, mert jobban meg tudta érteni. Ezt azonban Fodor észre sem vette. 95