Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Előszó

ELŐSZÓ A magyar orvostörténet világviszonylatban is számos kiváló magyar orvossal büszkélkedhetik. Aránylag mégis kevés a kiemelkedő magyar orvosokkal foglalkozó nagyobb monográfia, vagy többek életét, munkásságát ismertető gyűjtemény. Ilyen könyvek a felszabadulás előtt is alig jelentek meg, azóta sem sok látott napvilágot. Hídvégi Jenő: „Semmelweis" (1950), Német Béla: „Bugát Pál" (1951), Réti Endre: „^Nagy magyar orvosok¦' című művét, amely először 1954-ben jelent meg, nem sok követte. Sükösd Mihály: „Tudós Weszprémi István'-ya. 1958-ban került ki a nyomdából. Örvendetes volt, hogy Veszprémi: „Succincta Medicorum Hungáriáé et Transsylvaniae Biographia" I—II. kötete is megjelent (i960, 1962). Az a monográfia, amelyet Alföldÿ Zoltán és Sós József: „Högÿes Endre élete és munkássága" (1962) címmel írt, alig jelent meg a könyvesboltokban, máris elfogyott. Ez is bizonyítéka annak, hogy nemcsak orvosaink, de az orvostudomány művelői közé nem tartozó olvasók is szívesen ismerkednek meg hazánk nagy orvosainak az életével és munkásságával. De a közérdeklődésen kívül van még egyéb is ami indokolja a kiemelkedő magyar orvosok életével foglalkozó könyvek minél nagyobb számban való megjelentetését. Ez nem más, mint az ifjúság nevelése. Kiváló orvosaink hűsége a haza, a nép és a tudomány iránt, továbbá a társadalom fejlődését szolgáló munkásságuk, példamutatásuk nemcsak az orvosnövendékekre, de az egész ifjúságra jótékonyan hat. Könyvem megírásában mindez szemem előtt lebegett. S még valami, az, hogy néhány kimagasló magyar orvos életével, főként cikkekben ugyan, de mégis újra és újra foglalkoztak az orvosi biográfiákat kedvelő szerzők. Éltek azonban, s ezek száma a nagyobb, 7