Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Chyzer Kornél

egészségügyi rendeleteket is egész terjedelmükben ismertették. Összegyűjtötte és első ízben 1894-ben kiadta „Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyűjteményét", amely 1895-ben már második kiadást ért meg. Érdekesek és figyelemreméltóak útirajzai is. Az 1883. évi berlini közegészségügyi kiállításról ilyen címen „útileveleket" írt, amelyek több ország fürdőinek leírását tartalmazták. Tudományos munkássága elismeréséül nemcsak az Akadémiának lett 1861-ben levelező tagja, hanem a Királyi Orvosegylet is tagjává választotta. Az 1872 73. évi kolerajárvány idején miniszteri biztos volt Zemplén megyében. Tagja volt a Természettudományi, a bécsi Állat-növénytani Társulatnak, a Földtani Intézetnek, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlése állandó központi választmányának. Elnöke lett a Zemplén megyei Orvos-Gyógyszerész Egyletnek és igazgatósági tagja a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatnak. 1894-ben a VIII. nemzetközi közegészségügyi és demográfiai kongresszuson az állatorvostani szakosztály elnökeként tevékenykedett. Részt vett a Balneológiai Egyesület és a Zemplén megyei OrvosGyógyszerész Segélyegylet létrehozásában. Az elmebetegügy korszerű rendezése égető szükséglet volt hazánkban. 1896 őszén Niedermann Gyulával, a lipótmezei elmegyógyintézet akkori igazgatójával külföldön járt tanulmányúton. Ú juknak eredményét közösen írták meg: „Elmebetegügy, iszákosok menedékhelyei és védekezés a tüdővész ellen' című jelentésükben. E jelentés nyomtatásban is megjelent és miután közérdekű volt, a törvényhatóságoknak is megküldték, a képviselőház tagjai között pedig szétosztották. A Gyógyszerészi Hetilap megindulásakor, 1862-ben üdvözlő cikket írt, és abban tanácsokat adott a szerkesztésre vonatkozóan. A gyógyszerészek nem tagadták, hogy nem viseltetett ügyük iránt kellő megértéssel és jóindulattal. Ügy látták, hogy mint orvos nem tudott eléggé hozzáidomulni a gyógyszerészek kívánságaihoz. Később is többször megtörtént, hogy jó szándékkal hozott intézkedései elkeseredést keltettek a gyógyszerészek körében. A falusi hatósági orvosok viszont érdeméül tudták be, hogy törvénybe iktatták a községi orvosi szolgálat részleges államosítását és fizetésrendezését. Az orvosi nyugdíjügy rendezését azonban már nem érhette meg. Nem kétséges, hogy sokkal többet köszönhet neki a magyar közegészségügy, mint amennyi köztudottá vált. Magyarország „papiros69