Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

id. Bókai János

Az „Egylet" célja az 1856-ban jóváhagyott alapszabály szerint a Pesten alapított kórház további fenntartása szegény, beteg gyermekek vallás- és származás különbség nélküli gyógyítása. Egyszersmind az is, hogy kezdő orvosoknak alkalmuk legyen a gyermekbetegségek gyógyításában a gyakorlat megszerzésére. Annak tagja lehetett minden emberbarát, aki évi 5 pengőforintot adományozott, s magát ennek megfizetésére hat egymásután következő évben kötelezte. Az alapító tagnak 100 forintot, egyes ágyak alapítójának pedig 1000 forintot kellett adományoznia. Utóbbi esetben az ágyat az alapító nevéről nevezték el. A felvételnél elsőbbségben részesült az, akit az alapító ajánlott. Amennyire az ágyak száma megengedte, az ország bármelyik részéből felhozott szegény, beteg gyermeket felvették, a csecsemőkortól 13 éves korig, valláskülönbség nélkül. A betegeknek minden szükséges orvosi segítséget, ellátást és ápolást ingyen nyújtottak. Kivételek voltak azok a gyermekek, akiknek szülei vagy gondviselői a fizetéses osztályon az ápolási díjat (naponként 25-50 krajcár) meg tudták fizetni. Mivel pedig a csecsemők meggyógyulását a szoptató anyák és dajkák jelenléte nagyban elősegítette, a csecsemők mellé rendszerint a szoptató anyát vagy dajkát is felvették. Annak lehetővé tételére, hogy az intézet szakellátásában minél többen részesülhessenek, más hasonló intézetek példájára járóbeteg-rendelést is tartottak. A nap bizonyos óráiban rendeléseken biztosították, hogy minél több olyan beteg kisdedet, akit intézeti ápolásra nem lehetett felvenni, orvos-sebészi tanácsban, műtéti kezelésben stb. ingyen részesíthessenek. A járóbeteg-rendeléseken felírt vényeket a szegény betegeknek az illetékes kerületi elöljáró aláírásával minden gyógyszertár ingyen szolgáltatta ki. Az „Egylet" vagyoni helyzete 1860-ban a kórházi épületet is beleszámítva - már 64 000 pengőforintot tett ki. A bevétel 1858-ban elérte a 8757 forintot és 34 krajcárt, a kiadások pedig az 5576 forintot és 58 krajcárt. A bejáró betegek száma 1849-ben 1345, 1882-ben 8930, a kórházban ápoltak száma 1849-ben 80, 1882-ben pedig 870 volt. A kórház ágyainak száma az 1860-as évek első felére 64-re nőtt, amit a rendezett sorsjátékból származó bevételek is elősegítettek. De a szükségletet még mindig nem tudták biztosítani, mert az Ösz utcai házban a kórtermek megfelelő berendezése és kihasználása az épület helytelen beosztása miatt nem volt megvalósítható, s az különben is nagyon szűknek bizonyult. Bókai az „Egylet" figyel59