Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Balogh Kálmán

Högÿes, aki 1871—75-ig tanítványa volt Balogĥnak, a temetéskor tanulmányúton volt Párizsban, a Pasteur intézetben. 1890. október 27-én az Akadémián tartott emlékbeszéddel rótta le volt mestere iránt érzett háláját. Fodor gyászbeszédében - a többi között — a következőket mondotta: „. . . Ha ő nem magyar tudósnak születik, valószínűleg még hosszú életre számíthatott volna¡ Nem véletlen dolog, hogy a magyar tudósok és tanárok annyija hal meg javakorában, köztük egy Semmelweis, egy Balassa és most Balogh. Megölte a túlerőltető munka. Minő életpályát fut meg a legtöbb magyar tudós mire a tudomány szellemi kincseit magéinak egybegyűjti¦ És milyen ezután is a mi viszonyaink között munkája és küzdelme? A nagy cultúrnépek tudományos világával szemben a magyar tudós idegenül s alig mél áłzÿóivá - itthon pedig társak és támogatók nélkül meg nem értve és magárahagyva képtelen tért keresni és foglalni magának. Amikor pedig a közügyek javára küzd és harcol, akkor, oh, mennyi közönnyel és tehetetlenséggel kell szembe szállnia! A tudósnak és a közügyekért munkálkodónak Magyarországon nehéz a łnunkájal Százszor is kell kalapácsával sújtania a megdolgozandó vasat, hogy nyoma lássék, mert ez a vas minálunk még nem izzó, de jéghideg! És mindezekkel szemben aki a tudományért és közügyekért lelkesül, annak vajmi sok a tennivalója nálunk. Hisz çų túránk néhány napos és vele versenyt szeretnénk futni ebben a külföld évszázados haladásával. Balogh Kálmán olyan magyar munkás volt, ki a tudományért és közügyekért lelkesült és küzdött ifjúkorától haláláig. Munkálkodott szüntelenül, hallatlan erőfeszítéssel ügy, mint az szokott dolgozni, aki ner?i bérért, de lelkesedésből fáradozik ... S ha a magyar orvosi irodalmunk úttörőiről fog említés tétetni, Balogh Kálmán nevéé az első hely .. ." 4 Orvostörténeti Közi. 49