Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Balogh Kálmán

Balogh, mint tudós, valódi enciklopedistaként vált ismertté. Mint publicista is kiválót nyújtott. 25 esztendőn keresztül társszerkesztő je volt az Orvosi Hetilapnak. Az ő fáradhatatlan tevékenységének eredménye volt az, hogy a századforduló idején orvosi irodalmunk szerzőkben már nem szűkölködött. Fiziológiai kutatásai több jelentős eredményre vezettek s azok a tudomány képviselői előtt is feltűnést keltettek. Különösen az agyvelő kutatásával foglalkozott. Ennek köszönhető egyik értékes dolgozata, amelyet „Az agyféltekének és a kisagynak a működéséről" írt (1876). Nagyobb művein kívül összesen 120 dolgozata jelent meg 8 külföldi szakfolyóiratban. Cikkei egészen széles tárgykört öleltek fel. Megtalálhatók közöttük a kórszövettani, kórbonctani, élettani, kórélettani tanulmányokon kívül az orvostörvényszéki esetekkel és járványügyi témákkal foglalkozók is. Tollával síkraszállt a Kolozsvár¡ Egyetem létesítéséért és a Budapesti Egyetem klinikáinak az építéséért. Megemlékezett Balassa Jánosról, Csermák N. Jánostól és Claude Bemárđtó . Tanári működésének eredményességét igazolja és értékét bizonyítja hallgatóinak nagy száma. Az egyetemen a gyógyszerhatástan és méregtan körébe vágó előadásain mind az orvos-, mind a gyógyszerészhallgatók - annak ellenére, hogy azokat kora reggel 7-V29 óra között szokta tartani - szívesen vettek részt. Mindig nagy érdeklődést tanúsítottak élénk és alaposan felépített előadásai iránt. Szakíróként majdnem páratlanul áll a magyar orvosi irodalomban. Bámulatos termékenységével és sokoldalúságával egyaránt kitűnt. Egyes témákra vonatkozó számos értekezésen kívül az első magyar orvosi tankönyvek közül többnek ő volt az írója. Bár általában és az új elméletek elfogadásában tartózkodó volt, gyorsan kész volt a maga mind negatív, mind pozitív véleményének a megalkotásával. Mivel pedig gyorsan készült véleményét nem habozott éppen olyan gyorsan közölni is, megjelent munkáin nem egyszer meglátszik a sietség. Ez azonban nem olyan égető nagy baj abban az időben, amikor magyar orvosi irodalom úgyszólván még nem vagy alig volt, s amikor annak megteremtése volt az elsőrendű szükségesség és feladat. Hiányzott az élettan tankönyve, írt kétkötetes „Élettan"-1 (1864-65). Nem volt magyar gyógyszertan - írt 45