Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Balassa János

végéig. Elérte, hogy szellemi törekvéseinek általános ébredése közepette a hazai orvostudomány és gyógyművészet működésével olyan eredményes lendületet vett, amit barát s ellenség egyaránt elismert. Nemcsak nevének varázsával, tudományos cikkével kezdte meg az Orvosi Hetilap a szabadságharc leverését követő hosszas némaság után új pályáját, hanem a végső reménytelenség és gyász idején magyarul kiadta „A hassérvekről" szóló munkáját (egykori tanárainak, Wattmann ]., Malcampo-Beaulieu-¤ék ajánlotta). Ennek jelentőségét akkor értékelhetjük kellőképpen, ha tudjuk, hogy az osztrák elnyomó rendszer mindent megtett a magyar nyelv elfojtására, kitiltására az egyetemi intézeteinkből. Az egyetemen magyar szót csak a sebészek tanfolyamán lehetett hallani. A magyar orvosi irodalom némaságra kárhoztatottan várta a jobb jövőt. Ezért külön is nagy volt a jelentősége Balassa tudományos működését tükröző irodalmi munkásságának. Jellemző irodalmi felfogására az, amit 1843. október 10-én tartott egyetemi székfoglaló beszédében a pesti orvosi karon mondott. A következőket hangsúlyozta: „. .. Az élőt s valót kell látni, vizsgálnnnk s megvigyáznunk, a ter?nészet nagy könyvéből kell tanuĥlunk, hogy tudományunk folyamata tiszta forrásból eredjen, melyet holt betű soha nem képes pótolni. Aki ??iaga lát és tapasztal, egyenes úton halad a célhoz; ki csupán könyvekből akar gyógyítani, tanulni, idegen erőkre támasz^ kodik, ezekkel botlik, sokat félreért, ahol különbözők a véleményeĥ, tétováz • • •" Az 1850-től 1868-ig terjedő időben különösen eredményes voit mind tudományos, mind gyakorlati sebészeti tevékenysége. Ebben az időszakban 75 kisebb és nagyobb tudományos értekezése jelent meg részben hazai, részben külföldi szakfolyóiratokban. Dolgozatai az elméleti és gyakorlati sebészet egészen széles körét (az aneurismák, a nyálsipoly, a combtörések, az ízületbántalmak, a hassérvek, a húgykövek gyógykezelése, a koponyalékelés, a galvanocaustica, a gégetükrözés kór- és gyógytana, a légcsőmetszés, a szemhéj képzés, az orrképzés, a képzőplasztikai műtétek stb.) ölelték fel. Nem egyszer úttörő jelentőségükkel keltették fel mind az itthoni, mind a külföldi szakemberek érdeklődését. De nemcsak értékes tudományos munkásságát kifejtő egyetemi tanárként működött fáradhatatlanul, hanem az orvosi közéletben is. 34