Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Schwarzer Ottó

Szilágyi Dezső akkori igazságügyminiszter kérésére és javaslatára ő készítette el az Igazságügyi Orvosi Tanács megszervezésére vonatkozó törvényjavaslatot. Irodalmi munkássága rendkívül széleskörű volt. Nemcsak magyarul, hanem németül is számos művet írt. A szépirodalmat szintén eredményesen művelte. „A szeretetről" (1880); „Valami az idegességről" (1886); „Az Álomról" (1888); „Csák" (1889) előbb egy-egy népszerű felolvasásának, előadásának a tcmái voltak, és azután jelentek meg nyomtatásban. A „Psychiatriai jegyzetek" külön említést érdemlő több kötetes munkája. Könnyed, közvetlen, vonzó modorban tartott előadásait szívesen hallgatták nemcsak a jogászok, hanem az orvosnövendékek is. Szaktudományának eredményeit népszerű előadásokban és cikkekben ismertette meg a nagyközönséggel. Értett ahhoz, hogy előadásaiban, beszédeiben az érzelem húrjain játsszék, megindítson és lelkesítsen. Nem kétséges, hogy egyike volt a legjelesebb psychiatereknek, aki mind a gyakorlatban, mind a tudományos életben maradandót alkotott. De nemcsak szakmailag, hanem emberileg is figyelemreméltó egyéniség volt. Finom, megnyerő modor jellemezte magatartását, cselekedeteiben pedig az emberség. Nagyon szerették betegei és javulásuk, gyógyulásuk után is hálával emlegették nevét. A gyógyításban az új irányzat híve volt, amely a régi erőszakos bánásmódot elvetette. Az intézet börtönszerű jellegét megszüntette. A gyógyításban egyéni, enyhe, új módszereket és eljárásokat (tartós fürdő, fektetés, szabadon való mozgás, foglalkoztatás, munkaterápia stb.) vezetett be. Az elmegyógyászat terén európai híre volt. Elméletileg és gyakorló orvosként egyaránt az elsők közé tartozott. A szervezésben sem maradt el. Az atyjától átvett intézetet korszerűsítette és átszervezte. Az a finom, gondos és figyelmes ápolás, amelyben intézetében részesítették a betegeket, a legnagyobb bizalmat keltette iránta. A betegek már nem szorongó érzéssel lépték át az intézet küszöbét. Nemcsak szaktudományának elméleti és gyakorlati művelésében buzgólkodott sokat, hanem a társadalmi és orvosi közéletben is. A Tisztiorvosi Vizsga Bizottságnak tagja, a Magyar Elmeorvosok Országos Értekezlete végrehajtó bizottságának és a Budapesti Orvo243