Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Schwarzer Ferenc

SCHWARTZER FERENC (1818. november 25-1889. március 2.) A szabadságharc leverése után, 1849-ben azok közül, akik az osz^ trák elnyomók ellen fogtak fegyvert, sokan itthoni bujdosásra vagy szökésre külföldre kényszerültek. Az utóbbiak közé tartozott Schwar zer Ferenc is. Német származású volt ugyan, de amikor a szabadságharc kitört, együtt lelkesedett az ébredő magyar nemzettel. Előbb Perczel, majd Guyon tábornok seregében szolgált honvéd fő-, később törzsorvosként. Nevét Feketére magyarosította. 1849. szeptemberében azonban az ő neve is megjelent azon a listán, amely érvénytelenítette a „rebellis kormány" által engedélyezett névmagyarosításokat. Akkor, amikor az 1848-as forradalom bukása után külföldre távozott, kereken harmincegy esztendős volt. 1818. november 25-én Babarczon, Baranya megyében született. Atyja uradalmi kádár volt. Orvosi tanulmányait Bécsben végezte. Az orvostúdori oklevelet 1844-ben nyerte cl. Később a sebészmesteri képesítést is megszerezte. A szabadságharc kitörése után, 1848. április 4-július 9-ig Pomutz Gyulával Prágában, Németországban, Belgiumban, Angliában és Franciaországban elmeorvosi tanulmányokat végzett. Külföldi tapasztalatainak a felhasználásával 1848. október végén a minisztériumnak javaslatot tett az országos tébolyda ügyében. .. . „Az őrült gyógytudománynak további kifejlődése pedig - írta a többi között javaslatában - nemcsak a törvényes kivégzéseket ritkítja, hanem némely bűnösnek látszót a polgári haláltól is megmenti. .. Gondoskodjunk az ilyen szerencsétlenekről minden tekintetben, ameny235