Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Schulek Vilmos

Hallgatóinak száma 30 éves tanári működése alatt meghaladta a négyezret. Szűkebb értelemben vett tanítványainak száma pedig a százat. Tudós volt, aki elhivatottságot érzett arra, hogy a tudomány fejlesztésén dolgozzék és tanítványait a szemészetre alaposan megtanítsa. Önállóan gondolkodó kutató volt, aki olyan utaknak mert nekivágni, amelyekre mások nem is nagyon gondoltak. Munkáját a legnagyobb gonddal és alapossággal, egyszersmind szerénységgel végezte. Azt, akiben tehetséget látott, segítette, vitte előre. Nem ismerte a versenytársaktól való félelmet. 1897. február 14-én ünnepelték tanártársai és tanítványai tanárságának 25 éves évfordulóját. Mindannyian nagy szeretettel és tisztelettel vették körül. A kormány képviseletében Zsilinszky államtitkár üdvözölte. A köszöntésekben különösen azokat az érdemeket emelték ki, amelyeket orvosként és tanárként szerzett. Sçĥiđek, az üdvözlésekre, s az akkori helyzet jellemzésére - egyebeken kívül - a következőket mondotta. . . . „Még tudományos müveink közlésére vonatkozólag vannak nyi t kérdések. Legyen szabad néhány szóval ezen ügyet érintenem. ^Nyelvi elszigeteltségüł k miatt értekezéseink az országban rekednek. Világgá kell velők menni. Lefordítanák németre, de így nem veszik fel, ki kell törölni a szövegből azt, hogy magyarból való fordítás. így azután ez nekik jól van. Ekkor már két eredeti szöveg lett belőle, egy német, mely a világot bejárja és egy magyar, melyről kinn tán ki sem vesz tudomást. így aztán magyar orvosi irodalom akár ne is volna. Amiről tud a világ, ez a dÐeutsche Wissenschaft in Ungarn . Akár mindjárt csak németül írnánk. A mieink így is megértik, sőt a német közlés azon eredménnyel jár, hogy az író itthon is nagyobb tudósnak látszik, mert a nagy tudós a világ elismert tagjává lett. . . Szerény nézetem szerint az orvosi irodalmi közlésekről az, hogy ezeket is úgy, mint minden egyéb szellemi terméket, nemzeti zászlónk védelme alatt kell világgá vinni és a közléseknek olyan alakját kell keresni, melyről a mi nemzeti színünk semmiképpen le nem mosható. Én legalább nem tudok abba belenyugodni, hogy magyar orvos tudományos búvárlata más szín alatt járjon világban. Végre is axióma, hogy a tudomány nem nemzeti, de aki csinálja, az nemzeti. Különben akármint legyen az orvosi irodalom nyelvi kérdése, abban az egyben talán valamennyien találkozunk., hogy a magyar művelődésért lelkesülünk . . ." 232