Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Patrubány Gergely

párti értekezleteken ismételten és olyan keményen szállt síkra azért, hogy a főváros törvényhatóságának hivatalos nyelve kizárólag magyar legyen, hogy harcosságát még az „öreg úr", Deák is megsokalta. Közegészségügyi javaslatai közül a következőket emelhetjük ki: 1875-ben tervezetet dolgozott ki, hogyan lehetne a talaj és. levegő szennyeződést a fővárosban addig is megszüntetni, amíg a csatornázás megépítésére sor kerül. A szabályrendelet-tervezetet a főváros közegészségügyi bizottsága el is fogadta. De pénzügyi fedezet hiányában az csak határozat maradt. 1881-ben a tífuszjárvány felléptekor a fertőző betegek részére „heveny-kórház' felállítását javasolta. Anyagiak hiányában azonban az sem valósult meg. Nagy gondot fordított a főváros ivóvíz-ellátásának a biztosítására. 1884-ben a főváros ivóvízellátásának megjavítására kidolgozott tervezetét követően az ötvenet is meghaladta az újonnan épített ún. „Patrubány-kutak" száma. Ezeket különösen a fővárosnak ivóvízzel rosszul ellátott VI., VII. és VIII. kerületében létesítették. Fő gondja volt a fővárosi lakásviszonyok megjavítása is, nemkülönben a pincelakások fokozatos kiürítése, megszüntetése, új építkezéseken pedig megtiltása. A gyermekhalandóság csökkentésére is korszerű intézkedéseket javasolt. A szegénybeteg-gyermekkórház és az első gyermekmenhely működését végig gondos figyelemmel kísérte, mindenkor melegen pártfogolta azokat. Említésre méltó az is, hogy „Budapest főváros közegészségi közigazgatásáról" című előadásában összefoglalta a főváros egészségügyének fejlődését az 1870. X. tc. alapján szervezett Közmunka Tanácstól kezdve azoknak a rendeleteknek a tükrében, amelyek a talaj, a levegő tisztaságának a megóvására és más számottevő környezet-egészségügyi intézkedésekre vonatkoztak. Nem húzódott vissza az orvostársadalmi és közéleti munkától sem. 1864-ben történt megalakulása óta alapító tagja volt az Orvosi Könyvkiadó Társulatnak. Tagja volt még az Orvosi Kör Segélyegyletének, a Szegénybeteg Egyletnek, az Orvosegyletnek (1859 óta), a Természettudományi Társulatnak (1870 óta), a szegénybeteggyermekkórház és az első gyermekmenhely egyesületnek. A Budapesti Kir. Orvosegyletnek előbb másod-, majd első titkára lett. 1869-ben a Budapesti Kir. Orvosegylet országos tehénhimlő-oltóintézet felállítását javasolta. Pa rųĥány a belügyminiszternek adott 207