Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Müller Kálmán

kulózissal foglalkozók is találhatók. Több fontos egészségügyi szervezési dolgozata keltett figyelmet nemcsak szűkebb orvosi, hanem a magyar egészségügy fejlődését figyelemmel kísérő, azzal törődő egyéb szakkörökben is. Egészségügyi szervezési cikkei közül főként a kórházszervezéssel foglalkozók (a Rókus Kórház újjáépítése, a fővárosi kórházügy jövője, az új Rókus Kórház, a budapesti két új kórház) emelhetők ki. Nem kerülte el figyelmét azonban a munkások egészségügye vagy az orvosok társadalmi tömörülésének fontossága (a Budapesti Orvosok Szövetségének feladatairól) sem. Szűkebb baráti körével, a Markusovszky-tktssL&kg tagjaival együtt kiadta a „Magyar orvosi tudomány mesterei' című művet. A névtelen bevezetést ő írta, melyben tulajdonképpen pontos korrajzot adott. Megemlékezett benne Balassa Jánostól, Markusovszky Lajostól, Semmelweis Ignác Fülöptől, Korányi Frigyestől és Fodor Józseftől. Orvos-nagyjainkat elsősorban egészségügyi szervezőként és emberként mutatta be. Ebből a remekbe szabott bevezetésből érezni lehet, miként látott, gondolkodott ő maga is, s megítélése szerint hogyan szolgálták és hogyan szolgálhatják legjobbjaink példamutatásai nyomán a magyar orvosok hazájukat és az orvostudomány fejłődését. Müller különös érdeme, hogy mind a fővárosi, mind pedig az egész ország kórházainak fejlődésére nagy befolyással volt. Az, aki összehasonlítja a főváros kórházi és általában betegápolási helyzetét azzal, amikor Müller a Duna-balparti kórházak igazgatását átvette, az azt követő tízéves fejlődéssel, amikor már 3000-re emelkedett a kórházi ágyak száma, világosan látja érdemeit, amelyeket bel- és külföldön egyaránt elismerték. Az eredmények Müller céltudatos, erélyes vezetésének és szervezőképességének voltak gyümölcsei. A fővárosi kórházaknak fejlődése kihatott az ország egyéb helyein létesült kórházakra is. Azok tervezésében és megszervezésében közvetlenül részt vett mint az Országos Közegészségi Tanács kórházügyi szakelőadója. Az egészségügyi érdekek következetes érvényesítése fejeződött ki abban is, hogy Müller nem szűnt meg egy pillanatra sem a fővárosi hatóságoknál élvezett tekintélyét az egészségügy fejlesztésére felhasználni. 1890-ben kieszközölte a veszettségre gyanús betegek felvételét a fővárosi közkórházakba. Ezzel megtörtént az elhatározó lépés a hazai Pasteur-féle intézet megszervezésére. Jelentős része volt abban 198