Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Markusovszky Lajos

tengerén végbemenő zajlásról csak egy-egy partot mosó hullá)nnak halk zajából, vagy valamely idegen lobogó alatt haladó hajó által értesültek nálunk a tágabb orvosi körök. - Igaz, hogy az egyetemen tér nyittatott a tudomány mivelésének, de azon föltétel alatt, hogy az ne legyen magyar, választásunkra volt hagyva, lemondani nemzeti jellegünkről, vagy a haladásbani részvételről. Fiatalabb kartársaink mesének hihetnék, pedig való, hogy tanítási engedélyt nyerni egyi­künknek 48ki viselt dolgai, másoknak vallási felekezetisége, egÿ harmadiknak magyarosra változtatott neve, sőt néha hosszú szak¿đa, vagy nem elég hosszan felnyúló kalapja miatt nem lehetett s hogy formális conventticulwnokat tartottunk titokban, melyeknek egyikén Lumniczer barátom sebészi dolgokra tanított bennünket, Hirschler mikroszkópiába vezetett be egy néhány adeptet, én pedig a mit Lumniczer és Balassá+ól tanultam, az akkor katonakórház gyanánt használt Ludoviceum pincéjében adtam tovább néhány, az én tanítá­sommal is megelégedő növendéknek . . ." Markusovszky ösztönzésére alakult meg az Orvosi Könyvkiadó Társulat is, amelynek sokáig titkára, később elnöke volt. 1863-ban az Akadémia levelező, 1890-ben pedig tiszteleti tagja lett. 1867-ben Eöt­vös József meghívta minisztériumába. Osztálytanácsossá nevezte ki és az orvosi tanulmányi ügyek vezetésével bízta meg. 1868-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium képviselőjeként lett tagja az Országos Közegészségi Tanácsnak. Részt vett 1868-ban a Tanács alakuló ülésén. Elnöke volt a törvényszéki orvosi tiszti vizsgák megszervezését előkészítő bizottságnak. Több tanácsi bizott­ság munkájában vett részt, olyanokéban, amelyek egytől-egyig rend­kívül fontos tervezeteket (az egészségügyi törvényjavaslat, a gyógy­szerészeti rend, a szegedi árvíz közegészségügyi veszélyeinek elhárí­tása stb.) dolgoztak ki. 1875-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisz­térium képviseletében részt vett a Tisza Kálmán által a közegészség­ügyi törvényjavaslat megvitatására összehívott ankéton. Egyébként is sokat dolgozott a hazai orvostudomány fejlesztéséért. Elnöke volt az 1885. évi országos orvosi és közegészségügyi Kong­resszusnak. Nagy érdeme, hogy a Budapesti Egyetem orvosi fakultásait és klinikáinak egy részét mintaszerű, új épületekben helyezték el. 188

Next

/
Oldalképek
Tartalom