Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Lumniczer Sándor

nöki beszédet tartott az Orvosegyletben. Mint főrendiházi tag is felszólalt a törvényhozásban a hatósági orvosok kinevezésével foglalkozó vitában. Hosszú időn át általános orvosi gyakorlattal is foglalkozott. Élete javában a sebészetet, mint kizárólagos szakmát nem művelhette. Az egész sebészetben mégis otthonos volt. Ezt lankadatlan szorgalmának és tanulnivágyásának, állandó tanulásának köszönhette. A tudomány és a korral való haladás iránti kötelességét vélte azzal leróni, hogy német vagy angol sebészek eljárásait is - kellő tapasztalat után - szívesen honosította meg. Az executiv sebészetben óvatos, lassú, de szépen dolgozó műtő volt, aki szívesen vette, ha jó tanácsokkal látták el és a felmerült műtéti bonyodalmak megoldásában támogatták. Mint orvos mindenki iránt nyájas és szívélyes volt. Az orvosi közélet terén, amennyire alkalma nyílott rá, serényen és szívesen dolgozott. Halála nagy vesztesége volt a magyar orvostudománynak. Nagy orvos, jó ember, eredményes kutató és tanár volt, akire mind tanártársai és tanítványai, mind pedig betegei a legnagyobb hálával emlékeztek vissza. 183