Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Kézmárszky Tivadar

baknak a kézsimogatásból is kijutott. . . . „Dolgozott annyit, amennyit csak törékeny teste bírt, sze^rette embertársait úgy, amint nemes szí^¤ csak szeretni tud; gondos ápolója volt minden szépnek, jónak; becsülte a munkát mindenekfelett, becsülte munkában társait úgy, ahogyan csak ő tudott megbecsülni..." A szülészetben szerzett tapasztalatait, alapos tudását a gÿñeçológiában is hasznosította. A műtétek nehézségeit könnyen győzte le. Nyugodt természete és feltétlen igazságszeretete klinikáján a kiegyensúlyozott, eredményes munka feltételeit teremtette meg. Jó és szerencsés műtő volt. A betegek megmentéséért lelkében dúló harcokról, tépelődésből a beteg soha semmit sem vett észre, rájuk Kézmárszkynak csak megnyugtató hatása volt, benne a gyógyulás biztos reménységét látták. Szerény is volt a végtelenségig. .. Több lett belőlem, mint amennyire és valaha vártam vagy vágytam" ... - mondta, amikor az udvari tanácsosi címet megkapta. Ez a kijelentése őszinte volt, a sikerek nem izgatták. Egyetemi tanár volt, aki katedráján és rendelőszobáján túl nem kívánt érvényesülni. Szinte makacsul és ridegen visszautasított minden kívülről jött megtiszteltetést. Amenyire szigorú volt önmagával szemben, annyira szigorú volt másokkal is. ... „Aki vizsgálat előtt lege artis nem mosakodik, az nemcsak rossz orvos, de rossz ember ..." mondotta. Vitathatatlan, hogy csendes, feltűnést sohasem kereső tevékenysége maradandó nyomot hagyott a hazai szülészetben. Visszavonult munkásságának írott eredménye volt a hagyatékában talált szülészeti könyv orvosok számára is. A szülészet könyvének kézzel írott két kötete 916 nagy oldalt foglal magában. Az első kötet első szakasza a női medencét és nemi szerveket, a második a normális terhességet tárgyalja, a harmadik a szüléssel és a negyedik a gyermekággyal foglalkozik. A második kötet főbb fejezetei a következők: elülfekvő lepény, méhrepedés, gátrepedés, rángógörcsök, a harántfekvés, a szűk medence, a gyermekágyasok betegségei és a szülészeti műtétek. Nagy kár, hogy ez a nemcsak beosztásában, hanem tartalmában is akkor nagyon korszerű és számottevő könyv Kézmárszky túlzottan szigorú önbírálata miatt nem került nyomdába. Bár elismerésre, kitüntetésre sohasem vágyott, mégis sok hazai és külföldi tudományos társaság választotta tagjává. Az Országos Köz146