Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Jendrassik Jenő

JENDRASSIK JENÖ (LIPÓT ANDRÁS) múlt század második felében nagy fejlődésnek indult az élettan tudománya. A fejlődés ugrásszerűvé akkor vált, amikor létrehozták Európában az első külön élettani intézeteket. A legelső 1865-ben Thübingiában létesült. Majd másodiknak Lipcsében 1869ben Ludwig intézete következett, hét év múlva a budapesti egyetemen is új, korszerű hajlékot kapott a fiziológia. Ennek az új intézetnek az első igazgatója Jendrassik Jenő volt. Jendrassik Kapnikbányán 1824. november 28-án született. Atyja főbányanagy volt. A gimnáziumot Nagybányán végezte. 1845-ben a Pesti Egyetemen bölcsész-, majd joghallgató lett. A bölcsésztudori oklevelet meg is szerezte. Ezt követően 1847-ben Bécsben orvostanhallgatónak iratkozott be. Itt nyerte el 1853-ban az orvostudori diplomát. 1855-ben megszerezte a sebész- és szülészmesteri oklevelet is. Két esztendeig a bécsi közkórházban (részben erdélyi ösztöndíjjal) Schuh tanár mellett sebész műtőnövendékként dolgozott. Elnyerte a műtői oklevelet. 1855-ben Erdélyben mint kolera-orvos tevékenykedett, majd visszament Bécsbe, ahol Ludwig és Brücke laboratóriumában dolgozott. 1856-ban jelent meg első dolgozata a bécsi akadémia kiadványában („

Anatomische Untersuchungen über den Bau d. Thymusdrüse"). 1857-ben Kolozsváron az orvos-sebész intézetben az elméleti orvostan tanára lett. Az általános kórtant, az élettant és a gyógyszertant adta elő. 1860-ban Czermák lemondása után a Pesti Egyetemen az élettani tanszék vezető tanárává nevezték ki. Ettől kezdve még fáradhatatlanabbų kutatott, szervezett és tanított. 1(1824. november 28.-1891. március 3.) 123