Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Högyes Endre

Ezt megelőzőleg két évig, 1889-től rendkívüli tagként működött a Tanácsban, s több jelentős feladat kidolgozásában vett részt (pl. a kolera és diftéria leküzdésére szervezett állandó járványbizottság, a könyvtári bizottság stb.). Jegyzője volt az egészségügyi reform kidolgozására kiküldött bizottságnak (1892). Különösen fontos volt az a tervezet, amelyet 1893-ban a veszettség leküzdésével kapcsolatban terjesztett a Tanács elé. Högÿes javaslatait, amelyeket a Tanács elfogadott, a következőkben foglalta össze: „1. fokozni kellene az eddigi kedvezményeket az állam részéről, a vagyontalan betegeket teljesen fel kell menteni az ápolási költségek alól; 2. a védoltások kötelező elrendelése nem indokolt; 3. indokolt azonban a veszettségre gyanús állatmarás-esetek nyilvántartásának a kötelezettsége és az ebmarási eseteket eltitkolok megbüntetése; 4. szükséges a nép felvilágosítása; 5. a veszettség elleni védoltások ügyét törvénnyel véglegesen rendezni kellene úgy, hogy a védoltóanyag fenntartásáról az állam gondoskodjék; 6. „szükséges lenne végezetre - rögzítette - az is, hogy a veszettség elleni védoltóanyag kellő termelésére és a védoltások megtételére, valamint a védoltandó egyének kellő elhelyezésére egy definitiv Pasteur-intézet építtessék; miután a jelenlegi ideiglenes Pasteur-intézet csak tökéletlenül felelhet meg feladatának... A végleges Pasteur-intézet kiépítését a védoltóanyag kellő fenntartĥatásán és kellő kiszolgálhatásán kívül indokolja, a szegény, ruhával is alig ellátott, nagyobbára 5-12 éves gyermekeknek nem kellene télvíz idején, esőben, sárban mindennap az Üllői-út végéről a központi orvoskari épületbe begyalogolni. Indokolja továbbá a Pasteur-intézet kiépítését az is, hogy hely legyen az olyan szerencsétlenek elhelyezésére is, akiken már kitört a veszettség. Az ilyen szerencsétlenek ez időszerint még a biztos halálnak néznek elébe" .. . 1885-ben a Balassa-féle jutalmat kapta meg az asszociált szemmozgásokról írt értekezéséért. 1889-ben a Marcz¿bányi-íéle akadémiai nagydíjjal, 200 arannyal tüntették ki a veszettség új gyógyítási módszerének a kidolgozásáért. 119