Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

C) Az 1876. XIV. tc. végrehajtásának a vizsgálata - 2. A részletek - I. rész. Egészségügyi intézkedések - XVI. fejezet. Gyógyszerészeti ügy

kező gyógyszerésztudor vagy gyógyszerészmester kezelhetett. Reáljogú gyógyszertárak szabadon eladhatók, örökölhetők és hagyományozhatok. . . „magánjogi szerződések és a fennálló szabályoknak megfelelő átruházások tárgyaivá voltak tehetők". A gyógyszertárak személyes üzleti joga a jogosítvánnyal felruházott személyéhez kötötté vált. Az nem volt eladható, hagyományozható. Az átruházást belügyminiszteri engedélyhez kötötték. Elhalálozás esetén a jogosítvány haszonélvezete az özvegyre, illetőleg a gyermekekre szállt. Rögzítette a törvény azt is, hogy reálgyógyszertári jog ezentúl nem adományozható. Üj gyógyszertár felállítását a törvényhatóság meghallgatásával a belügyminiszter engedélyezte, amit kérhetett valamelyik község vagy gyógyszerész. Az engedély megtagadható volt akkor, ha bebizonyosodott, hogy az felesleges és a már meglevő gyógyszertárak fenntartását veszélyeztette. Az elvi engedély után abban, hogy ki kapja meg a jogosítványt, „pályázattal" a község meghallgatásával a közigazgatási bizottság határozott. Fiók és kézi gyógyszertárhoz az engedélyt a törvényhatóság első tisztviselője adta meg. A gyógyszerek árát a belügyminiszter szabályozta. A részletes eljárásokra rendeleteket adtak ki. A gyógyszertárak vizsgálatáért semmiféle díjat elfogadni nem volt szabad. A gyógyszerészetre vonatkozó adatokat a 48., a 49. és az 50. táblázatokban dolgoztuk fel. 48. táblázat A gyógyszerészek száma Magyarországon az 1877—1887. és az 1892—1893. években Év Gyógyszerészek összes száma Év Gyógyszerészek összes száma 1877 767 1884 1065 1878 848 1885 1102 1879 856 1886 1115 1880 917 1887 1244 1881 927 1892 1269 1882 1010 1893 1316 1883 1028 89