Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

C) Az 1876. XIV. tc. végrehajtásának a vizsgálata - 2. A részletek - I. rész. Egészségügyi intézkedések - IX. fejezet. Kórházak és gyógyintézetek

3. tábláza I A közkórházak, az ezekben ápoltak, az ápoltak közül meghaltak száma Magyarországon az 1877—1887. és az 1892—1893. évekbrn Év A közkórházak A közkórházakban ápoltak Az ápoltak közül meghaltak Év száma összesen a betegek %-ában 1877 31 43 078 3945 9,10 1878 37 49 511 4773 9,6 1879 37 54 035 4884 9,03 1880 38 58 729 5731 9,70 1881 37 61 257 5916 9,60 1882 37 61 124 5686 9,40 1883 38 64 057 6103 9,50 1884 39 62 988 5477 8,60 1885 42 63 767 5678 8,90 1886 47 72 807 7449 10,22 1887 46 71 256 6094 8,55 1892 56 95 291 7260 7,61 1893 58 97 979 7235 7,38 15., 16., 17., 18., 19., 20., 21., 22., 23., és a 24. táblázatokban foglaltuk össze. A táblázatok adataiból több fontosabb következtetést vonhatunk le, ezek lényege a következő: A vizsgált időszakban a kórházi betegellátásban kétségtelenül számottevő volt a fejlődés. A fejlődés elsősorban azonban mennyiségileg volt kifejezett. A kórházak száma az 1877. évi 241-ről 312-re emelkedett, az ápoltak száma pedig 87 025ről 157 638-ra. De a fejlesztés főként nem az állami költségvetés terhére, hanem a törvényhatóságok erőfeszítéseiből történt. Az országos kórházak száma 3-ról 1877—1893-ig mindössze 6-ra emelkedett, a bennük egy év alatt ápoltak száma pedig 6997-ről 10 141-re, ugyanakkor a köz- és magánkórházak együtt 127-ről 198-ra, s ápoltjaik száma 59454-ről 110 089-re. 1893-ban az összes (14 725) kórházi ágynak csupán 6,0%-a (az országos tébolydákkal együtt 14,5%) esett az országos 60