Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

A) A közegészségügy rendezését megelőző néhány jelentősebb esemény és az 1876. XIV. tc. megalkotása

sanak, az egyetemes közegészségi állapot javíttassék és az orvosrendőri szabályok a közjó érdekében megtartassanak.". . . Mind az állam-, mind a községi orvosok azonban csak akkor tudják feladataikat megfelelően ellátni, ha nem teszik megélhetésüket újabb és újabb választásokkal bizonytalanná, hanem hivatalukat választással ugyan, de csak egyszerivel, állandóvá teszik és megszilárdítják. Tekintettel arra, hogy az egészségügyi közszolgálat irányítása, nemkülönben az orvostörvényszéki ügyekben az igazság kiderítése teljes embert kíván, javasolta a tanács a közegészségügyi és orvostörvényszéki feladatok kettéválasztását. A kórházi betegellátás színvonalának emeléséhez és megfelelő szint eléréséhez feltétlenül szükségesnek jelölte meg a „betegek számához és a betegség különneműségéhez arányított" kellő számú orvos alkalmazását. De kiterjedt a tanács figyelme a magánorvosi gyakorlat és a gyógyszerészeti ügy szabályozására is. Előbbivel kapcsolatban kiemelte, hogy . . . ,,a magán gyakorló orvost saját akarata ellenére gyakorlatra kényszeríteni nem lehet, mert ez ellenkezik a polgári szabadság eszméjével, de felesleges is azért, mert a magán gyakorló orvos úgy saját érdeke, mint emberbaráti iránya által vezéreltetvén a méltányos felhívásnak mindenkor engedni fog." Szükségesnek tartotta a szabad letelepedési jog és a különféle gyógymódok alkalmazásában a teljes szabadság biztosítását, ugyanakkor azonban a műhibákra a felelősség elvének kimondását kívánta meg. A gyógyszerészeti ügy rendezésében az volt a vezérlő elv, hogy a „gyógyszerészet tudományos szakismeretet feltételezvén az egyszerű üzeletek közé nem soroltathátik". A járványok elhárításában rendkívül fontosnak jelölte meg, hogy a járványintézkedések egyenesen a központ, tehát a belügyminiszter felügyelete alá tartozzanak és a járványok leküzdéséből eredő költségek ne kizárólag a községeket terheljék. . . . „Azon költségeket ugyanis, amelyek a járvány terjedése gátolásából erednek és így nemcsak a járványtól 28