Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)
A) A közegészségügy rendezését megelőző néhány jelentősebb esemény és az 1876. XIV. tc. megalkotása
a törvényhozó testület határozza meg s ott, hol a nép szegény, az ország járuljon a díjazáshoz s rendezze a közönség és orvos közti viszonyt. 7. Szerveztessenek egészségügyi bizottmányok a megyékben, városokban, községekben, hogy azon fontos ügy, mely végett alakíttatnak, mindinkább népszerűvé váljék. Ezen bizottmányok hatásköre és jogaik törvény által állapíttassanak meg, miszerint befolyásuk s munkálkodásuk sikeres volta biztosíttassék. E törvényben a szakemberek állása és jogai tudományos kérdéseknél szintén meg volnának határozandók. 8. Nemcsak kívánatos, de okvetlenül szükséges, hogy elegendő számú bába kellő kiképeztetésének érdekében, mely a szülőnők és csecsemők mellett egyéb betegek ápolására is kiterjedne, országszerte bábaiskolák rendeztessenek, még pedig lehetőleg oly helyen, hol közkórház lévén, a növendékek részint ebben, részint poliklinice gyakorlati útmutatásban is részesülhessenek. Minden községnél vagy közegészségi területnél egy községi, lehetőleg okleveles szülésznő megtelepítése volna czélba veendő s ez intézmény előmeneteléről évente jelentés tétetnék. Hol a községi bábának évi fizetése van, ott az a hatóság által össszeállított névjegyzék alapján, a szegény szülőknek ingyen tartozzék segítségül lenni; hol pedig évi általánya nem találna lenni, ott minden egyes ily esetért bizonyos meghatározott, szintén a közpénztárból fizetendő díjban kellene azt részesíteni. Az okleveles bábának, addig míg működik, minden személyi szolgálattételtől és személyi adótól mentnek kellene lenni. 9. Az orvosok kellő gyakorlati kiképzése követeli, hogy Budapesten egy, az egyetemi kórodákkal kapcsolatban hozandó országos kórház mielőbb építtessék, annak tudományos értékesítése a vallás- és közoktatásügyi miniszterre bízatván. A most haszonnal fennálló közkórházak ezentúl is mint ilyen fenntartassanak s ott, hol azokra szükség van, újaknak felállítása, valamint a szegény nép számára szolgáló közdispensariumok szervezése az állam által előmozdíttassék; az ily jótékony intézetek egyszersmind az adó alól felmentendők lennének . 18
