Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

A) A közegészségügy rendezését megelőző néhány jelentősebb esemény és az 1876. XIV. tc. megalkotása

Ezek volnának az ország közegészségi és orvosi ügyének központi orgánumai, az erdélyi egészségügyi tanács, legalább a törvény további rendelkezéséig, eddigi működési körében tartatván meg. (Az ankét Erdélyt is alárendelte az országos tanácsnak.) A községi és megyei egészségügyi és orvosi közegek szervezésénél a közigazgatásra nézve még inkább feltűnik annak szüksége, hogy azok úgy a tudomány és közegészségügy saját természetének megfelelőleg, mint pedig hazánknak, törvények és szokások által szentesített polgári és politikai szerkezetével és sajátságaival összhangzásban állapíttassanak meg és fejlesztessenek ki. Ügy látszik a legjobb törvények és intézmények is csak akkor vezetnek valóban a célhoz s szolgálnak teljes sikerrel a közjó előmozdítására, hogy ha azokat a már fennálló intézvényekkel és érdekekkel barátságos kapcsolatba hozni sikerül, mert csak ez esetben vernek tartós gyökeret a nép életében és válnak oly eleven meggyőződéssé, mely ismét friss sarjakat hajtván, biztosítja a folytonos haladást. Ellenkező esetben exotikus növények maradnak, azok, amiket csak a hatalom karja tarthat fenn, de melyek saját életre nem képesek. Az életbeléptetésnek ezen organikus módját minden egyes esetben feltalálni az államtudomány feladata s a ki azt eltalálni tudja, az bölcs, az valódi országlár. így, ha a közegészségügyi rendszabályok következetes végrehajtását egyedül hazánkra viszonyítva vesszük tekintetbe, könnyen elhitethetnők magunkkal, hogy a siker biztosítása végett legcélszerűbb, ha a közegészségi ügy közegei a kormány által neveztetnek ki s közvetlenül neki felelősek; — úgyszintén tisztán a közegészség szempontjából kétségkívül kívánatos volna, ha mindazon rendszabályok, melyek például az építkezésre, a csatornázásra nézve eddig tudományosan megállapítva vannak s némely országokban nagyrészt már a törvénykönyvekbe is felvétettek, nálunk azonnal és egész kiterjedésükben életbe léphetnének; — de a valóságban úgy látszik sem egyik, sem másik eljárás nem bizonyulna célszerűnek vagy csak kivihetőnek is; mert egyrészt kultúránk mai állása mellett gyakorlati U