Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

A) A közegészségügy rendezését megelőző néhány jelentősebb esemény és az 1876. XIV. tc. megalkotása

nére egyébként is felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tettek hazánknak mind a magyar orvosi irodalom művelésében, mind a nép gyógyításában és az ország közegészségügyének fejlesztésében. Nem ritkán alapos, gondos jelentéseikkel is, amelyek gyakran részletes leírását, monográfiáját adták egy-egy betegségnek, járványnak vagy a nép életmódjának, szokásainak, munka- és életkörülményeinek. Érdekes és forrásként értékelhető tapasztalatokat tett például elsőként a pokolvarról Rigler Zsigmond megyei orvos. Madács Péter gömöri és honti orvos a Daruga, Simonyi, Feled, Serke és Jánosi vidékén pusztító marhavészt tanulmányozta behatóan. Kitaibel Pál a „Hydrographica Hungáriáé" és a „Plantae rariores Hungáriáé" alapvető munkáival szerzett dicsőséget a magyar tudománynak. Scliuster János a gyógyszerárszabvány, a „Taxa medicamentorum pro Regno Ilungariae districtum elaborata" megalkotásával örökítette meg nevét. Rácz Sámuel a magyar orvosi tankönyvirodalom megalapításával és az első magyar élettani tankönyv megírásával vált halhatatlanná. Lenhossék Mihály Ignácnnk, Magyarország protomedikusának tankönyveit Németországban is szívesen használták. Benkő Sámuelre, Borsod megyei főorvosra, aki Miskolc orvos-történeti helyrajzáról írt figyelemre méltó munkát („Topographia oppidi Miskolc historicomedica, 1782), mint az első magyar klinikai kórboncnokra emlékezünk. Bugát Pál Toldij Ferenccel 1841-ben megindította az első magyarnyelvű orvosi folyóiratot, az „Orvosi Tár"-t. Bene Ferenc, a pesti orvoskaron a belgyógyászat tanára, a XIX. század első felében különösen a magyar orvosok nevelőjeként tűnt ki. Sauer Ignác a belgyógyászat kiváló művelője volt, aki az első magyar belklinikusnak tekinthető és a szabadságharc alatt „a polgári orvosi dolgokat a kereskedelmi minisztérium által megszabott működési szabályok szerint" országos főorvosként vitte. Slcihlij Ignác országos hírű sebész, protomedikus volt a szabadságharc idején „a tábori orvosi ügyek" első tábori főorvosa. Nagy lépést tett előre hazai fürdőügyünk is, amikor 1786ban a balatonfüredi „savanyú fürdő"-ben rendes orvost, sebészt és gyógyszerészt alkalmaztak. 9