Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
TANULMÁNYOK - Perjámosi Sándor: A kolozsvári Orvostörténeti Intézet programtervezetei az 1940-es évekből
70 Comm, de Hist. Artis Med. 234-237 (2016) temes orvostörténelem vázlatát. Az előadások hallgatóinak száma igen alacsony és az eddig megtartott két félévben nem haladta meg a tízet. ”26 Csajkás javasolta, hogy a szám növelés érdekében az orvostörténelmet legalább az ajánlott tárgyak közé kellene felvenni, s ebben, mint volt orvoskari dékánt, illetékesnek is tarthatta Berde Károlyt. Annak okát, hogy az Orvostörténeti Intézet alig ismert, abban is látja, hogy „ több mint két esztendő alatt egyetlen dolgozat sem jelent meg mint az intézet közleménye. ”27 Ennek magyarázatát pedig abban találja, hogy „az orvostörténeti intézetnek egész anyaga megfelelő katalógus hiányában szinte teljesen hasznavehetetlen, noha a leltározás idegen fizetett munkaerővel több, mint két esztendeje folyik és ezen hosszú idő alatt még az alapleltár sem készült el. A „ cédula-katalógus ” elkészítéséhez még eddig hozzá sem kezdtek, e nélkül pedig el sem képzelhető időpocsékolástól mentes, céltudatos és tudományos orvostörténeti dolgozás. A leltározás olyan csigalassúsággal haladt eddig, hogy két esztendő leforgása alatt a mai napig 7641 leltári tárgy került be az alapleltárba, (...) Ha a leltározás ilyen ütemben halad tovább, úgy az alapleltár elkészüléséhez még legalább félesztendő szükséges, a cédulakatalógus elkészüléséhez pedig legalább egy esztendő. Illyformán legalább másfél esztendő múlva lesz az intézetnek igen értékes könyvanyaga olyan állapotban, hogy rendszeres dolgozáshoz alkalmas legyen. Meg kell említeni, hogy az eddig kisszámú levéltári anyagról sem készült leltár, de leltározatlan még a román orvostörténeti intézet által itthagyott mintegy 2000 db-ból álló, igen értékes diapozitívgyüjtemény is, valamint a népgyógyászati emlékeket felölelő múzeumi anyag. ”28 Érdemes megjegyezni, hogy Csajkás nem rendelkezett könyvtári feldolgozói tapasztalatokkal és feltehetően ez ügyben részletesebben nem tájékozódott. Mint a Jancsó Béla fentebb ismertetett leveléből tudható a könyvtár alig másfél évvel korábban még nem rendelkezett leltári naplóval, intézeti pecséttel, leltári kis pecséttel és a katalóguscédulák is beszerzésre szorultak, továbbá hiányzott a megfelelő könyvtáros munkaerő. Ha ezt hamarosan meg is oldották sem nevezhető ’csigalassúságának’ napi kétórai (délutáni) munkával 7641 tárgy beleltározása. Csajkás szerint az intézet anyaga öt osztályra osztható: „ 1. orvostörténeti könyv- és folyóirat-gyűjtemény, 2. levéltári és okirat gyűjtemény, 3. diapozitív gyűjtemény, 4. gyógyászati múzeum, 5. népgyógyászati múzeum. ”29 Jancsó Béla egy szintén erre az évre datálható feljegyzésében30 az intézetet, mint az ország egyetlen „orvostörténeti, gyógyszerészettörténeti és orvos néprajzi intézetét ” határozta meg, azaz az előbbiek elképzeléseikben kiegészülhettek még egy gyógyszerészettörténeti osztállyal. 26 Csajkás B. levele Berde K.-nak (1943). i. m. 27 U. o.; E levél után Csajkás megkapta az engedélyt, hogy mint az Orvostörténeti Intézetben rendszeresen kutató a tudományos közleményei felett megjelenhessen: „A kolozsvári Ferencz-József Tudományegyetem Orvostörténeti Intézetének tudományos közleményei.”- mely így kölcsönösen hasznos volt az Orvostörténeti Intézetnek és Csaj- kásnak egyaránt. Azonban arról nem tudni, hogy rajta kívül ezt más is feltüntette volna. 28 U. o. 29 U. o. 30 Gépírásos feljegyzés feltehetőleg Jancsó Bélától, - mely valószínű egy levélhez készült - az intézetben található anyag mennyiségéről és az elvégzendő feladatokról. [1943?] 1 lev. (Csajkás Bódog hagyatéka.)
