Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)

TANULMÁNYOK - Perjámosi Sándor: A kolozsvári Orvostörténeti Intézet programtervezetei az 1940-es évekből

PERJAMOSI Sándor: A kolozsvári Orvostörténeti Intézet

65

A KOLOZSVÁRI ORVOSTÖRTÉNETI INTÉZET PROGRAMTERVEZETEI AZ 1940-ES ÉVEKBŐL

PERJÁMOSI SÁNDOR

Kolozsvárott, egyetemi keretek között, 1940-ben alakult meg az első magyar Orvostörténeti Intézet' a román Orvostörténeti Tanszék alapjain.

Az intézet működést, feladatait, céljait összefoglaló hivatalos munka, annak fennállása alatt nem készült, azonban iratai között fennmaradtak olyan levelek, amelyek programtervezetnek nevezhetők s az intézet félhivatalos programjává váltak, mivel az itt folyó és elvégzett munkák, a fennmaradt iratok alapján, nagy hasonlóságot mutatnak ezekkel a tervezetekkel. Két jelentősebb programtervezet maradt fenn, az alábbiakban ezek kerülnek bemutatásra.

Az Orvostörténeti Intézet első vezetője Novák Ernő2 volt, akit Berde Károly* követett a székben, azonban az irányításban valójában egyikük sem vett részt, azt Jancsó Béla* végezte, tanársegédi minőségben. A szellemi irányításban segítségére volt az ekkor már 80. életévén is túljutó erdélyi orvostörténész, Pataki Jenő*, akitől az átvett orvostörténeti gyűjteménye az intézet magyar anyagának alapjait képezte. Az intézethez hivatalosan rajtuk és az általános kisegítő személyzetén túl más nem tartozott, de a könyvtári feldolgozó munkára a kolozsvári egyetemi könyvtárból szerződtettek könyvtárosokat, akik órabérben tárták fel és katalogizálták az intézet könyvészeti anyagát. Kutatóként Pataki Jenő volt az állandó „vendég” és rajta kívül Csajkás Bódog,6 aki ekkoriban orvos-zászlósként került Kolozsvárra és katonai szolgálatától függően viszonylag rendszeresen végzett itt kutatómunkát és használta az intézet könyvtári anyagát. Tudományos munkájában elsősorban a korábban, szegedi évei alatt, Szeged 18. századi közegészségügyének történeti feldolgozásához gyűjtött anyagát kívánta rendszerezni, összeállítani és megírni,7 de az itt töltött idő alatt több erdélyi orvostörténeti

' Az intézet történetét lásd: Perjámosi S.: Az első magyar Orvostörténeti Intézet megalakulása és működése Kolozsváron. Erdélyi Múzeum 72 (2010) No. 3-4. 145-162.; Az Orvostörténeti Intézet helyileg Kolozsvárott a Kert (ma Pasteur) utca 6. III. emeletén működött.

2 Novák Ernő (1908-1997) sebész, 1940-1941 között a kolozsvári Orvostörténeti Intézet hivatalos vezetője.

3 vitéz Berde Károly (1891-1971), bőrgyógyász-dermatológus. 1940 októberétől a kolozsvári tudományegyetem Bőr- és Nemikórtan Tanszékének nyilvános rendes tanára. 1940/41-1941/42. tanévben a kolozsvári Ferencz-József Tudományegyetem Orvosi karának dékánja. 1941-1944 között a kolozsvári Orvostörténeti Intézet hivatalos vezetője. S ebben az időszakban az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvosi szakosztályának az elnöki tisztségét is betöltötte.

4 Jancsó Béla (1903-1967) orvos, író. Mint orvostörténész, a román Orvostörténeti Tanszék vezetője, Valeriu Bologa tanítványa.

5 Pataki Jenő (1857-1944) orvos, orvostörténész. Róla és orvostörténeti munkáságáról bővebben: Pataki J.:

Az erdélyi orvoslás kultúrtörténetéből. Piliscsaba, Magyar Tudománytörténeti Intézet, 2004.. 410., ill. Pataki J.:

Az erdélyi orvoslás történetéből. Bp., Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár - Johan Béla Alapítvány - Magyar Tudománytörténeti Intézet, 2011. 368.

6 Csajkás Bódogról és munkásságáról bővebben: Perjámosi S.: Csajkás Bódog Félix (1902-1949), Szeged orvostörténelmének kutatója. In: Csajkás B.: Szeged közegészségügyének története a XVIII. században. Összeáll. Perjámosi S. Bp., Magyar Tudomáytörténeti Intézet, 2011. 307-322.

7 Csajkás B.: Szeged közegészségügyének története a XVIII. században. Szeged, Szeged szabad királyi város kiadása. 1944. 267 p. 8 t.