Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
TANULMÁNYOK - Kührner Éva: A nyíregyházi gettó egészségügye és az ideiglenes zsidó kórház
KUHRNER E.: A nyíregyházi gettó egészségügye és az ideiglenes zsidó kórház 51 nőt Nyírtassra, Révész Mórt Nyírbogdányba és Róth Izsót Vencsellőre. Feladatuk ellátásához szabadabb mozgást engedélyeztek nekik, pl. visszakaphatták kerékpárjukat. A deportálások viszont egyre folytak és nem kímélték a zsidó helyettesítő orvosokat sem. Jesztrebényi Ernő tisztiorvos 1944. máj. 31-én kétségbeesetten kért segítséget az alispántól a községi-körorvosi teendők ellátása: „ Tisztelettel bejelentem, hogy folyó hó 25-től 27-ig terjedő időben, karhatalmi szervek a m. kir. Belügyminiszter Úr által honvédelmi munkaszolgálatra kirendelt, s Alispán Úr által községi és körorvosi teendők ellátásával megbízott orvosokat a nyíregyházi és kisvárdai zsidó gyűjtőtáborokba helyezték el. A vármegye területén tehát 23 helyettes községi-körorvos hagyta el eddigi beosztásának helyét, - s így a beosztott orvosok által eddig ellátott községekben illetve közegészségügyi körökben a hatósági orvosi teendők ellátása szünetel... Tisztelettel előterjesztést teszek aziránt, méltóztassék a m. kir. Belügyminiszter Úrtól táviratilag kérni keresztény honvédelmi munkaszolgálatra beosztható orvosok kirendelését... A honvédelmi munkaszolgálatra kirendelhető orvosok beosztása nélkül, a községi-körorvosi teendők ellátása nem biztosítható. ”8 A deportálások mellett azonban újabb katonai behívásokra is sor került, ami azt eredményezte, hogy a megyében rendszeresített 72 városi, községi, körorvos helyett csak 34 dolgozott és - Nyíregyházán kívül - már csak 4 magánorvos szolgált a megyében. A hatósági orvosok csekély száma miatt „ elkerülhetetlennek látszik, a közegészségügyi vonatkozású károsodás, mivel a betegellátás (elsősorban a szülőnők és gyermekek ellátása) továbbá a himlő, tífusz, diftéria és veszettség elleni védőoltások nem hajthatóak végre s az egészség- védelmi tanácsadók nagy részben, a tanácsadások, - orvoshiány miatt szünetelnek.” — írta Jesztrebényi főorvos az alispánnak május 31 -én.9 A főorvos legalább a járási székhelyközségekbe szeretett volna helyetteseket. Az orvoshiány enyhítésére a még helyükön lévő orvosok egyaránt végeztek hatósági orvosi és gyógyító teendőket, vagy több település ellátása hárult rájuk. Átmenetileg engedélyezték a tisztiorvosoknak magánpraxis folytatását is. Volt olyan nagy település is (pl. Kisvárda), amely egy időre orvos nélkül maradt. Ide végül az orvosi munkaerők felhasználásának kormánybiztosa Budapestről küldött helyettesítőt. A deportálások embertelenségük mellett komoly szakemberhiányt is okoztak az egészségügyben már a háborús években, de azt követően is. Az elhurcoltak sorsában osztozott az egészségügyi személyzet is. A 39 orvos közül mindössze 8 férfi élte túl a vészkorszakot és folytatta praxisát tovább a háború után.10 Az újrakezdés sem volt egyszerű, hiszen a visszatértek kifosztott lakásokat és rendelőket találtak. Az orvosi eszközök sorsa A zsidó javak és köztük az orvosi eszközök megszerzése és újbóli elosztása az érdeklődés középpontjába került már a gettózás kezdetén. A gettóba került orvosok csak minimális főleg személyes tárgyakat, eszközöket vihettek magukkal. A lakásokat lezárták, azok állami tulajdonba kerültek az ingóságokkal egyetemben. Június 4-én dr. Incze Antal, az orvosi munkaerők felhasználásának biztosa, Imrédy Béla egyik közvetlen munkatársa, a Magyar Élet Mozgalom egyik szervezője, országgyűlési kép8 MNLSzSzBML IV. B. 411. 13894/1944. 9 MNLSzSzBML IV. B. 411. 13894/1944. 10 Orvoskamarai címtár és Magyar Nép adatai alapján
