Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 201 Nemes Csaba: A medicina kultúrtörténete. Az egyetemes és hazai orvostörténelem alapvonalai - orvostörténeti kézikönyv — kísérő füzete. I. Digitális melléklettel ellátott kiadás. Hatvan, Szerző, 2009. 131 p., + CD Furcsának tűnik talán, hogy hét esztendeje megjelent könyvről írunk itt. Ám egyszerű a magyarázat: erről a kötetről eddig az Orvosi Hetilapon kívül senki nem közölt még ismertetést. Ezt a mulasztásunkat igyekszem pótolni a következőkben. A hatalmas mű részletes kritikájára itt nem vállaikozhatom, csupán a figyelmet szeretném felhívni erre a méltatlanul elfeledett vagy semmibe vett jelentős tudományos teljesítményre. A medicina világtörténetét Le Clerc 17. század végi, első próbálkozása óta több százan, talán ezren is megírták, vagy meg próbálták írni, még Magyarországon is legalább tucatnyian kísérleteztek evvel. Az első efféle hazai próbálkozás Fekete Lajosé volt, aki 1864-ben, Pesten adta ki „A gyógytan története” című, 247 oldalas munkáját. Idősorrendben utána következett Mayer Ferenc Kolos 1927-es színvonalas ismeretterjesztő könyve, majd Hints Elek 1939-es, mára némileg elavult ókori és középkori orvostörténete (további részei sajnos nem jelentek meg). Ugyanekkor adták ki magyar nyelven a lengyel Szumowski Ulászló: „Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból” című ismeretterjesztő szándékú áttekintésének Herczeg Árpád által bővített fordítását. Meg kell említenünk a tragikus sorsú Pólya Jenő remek és terjedelmes könyvét ,,Az orvostudomány regényé”-t (1941), amely ugyan nem tudományos igényű áttekintés, ám kétség kívül színvonalas, hatásos és kitűnő munka. Természetesen 1949 után a marxista orvostörténészek is megírták a maguk ideologikus ösz- szefoglalásait: Ezek közé tartozik „Az egészségügy fejlődése és története” című két részes 1951 -es, szerző megjelölése nélkül kiadott „krátkij kursz” típusú tankönyv, Hahn Géza 1958- as orvostörténete és Székely Sándor 1960-as már sokkal színvonalasabb monográfiája. Az egyetemi oktatást szolgálta a Schultheisz Emil és Birtalan Győző által írt 1979-es és 1986-os két a maga nemében kitűnő, bár kényszerűségből sokat egyszerűsítő orvostörténet-tankönyv. Birtalan Győző nagy sikerű „Oriáslépések az orvostudományban” című nagy sikerű ismeret- terjesztő könyve 1989-ben jelent meg. Új szemléletű, átfogó orvostörténetet adott ki Benedek István „Hügeia” címen, s valójában ezt egészítette ki Birtalan Győzőnek ki tudja miért, csupán az Orvostörténeti Közlemények Supplementumaként kiadott, „Európai orvoslás az újkorban” című kitűnő összefoglalása. (Magam egyébként eddig ezt tartom a legjobb magyar orvostörténeti összefoglalásnak). Ezek után már csak két külföldi általános - és népszerűsítő típusú - orvostörténet jelent meg hazánkban a Heinz Schott által főszerkesztett és magyar orvostörténészek által is kiegészített, gazdagon illusztrált „A medicina krónikája” (1994), majd 1993-ban Nancy Duin és Jenny Sutcliffe szórakoztató és szép ismeretterjesztő könyve „Az orvoslás története az ősidőktől 2020-ig”. Azt mondhatjuk tehát, hogy magyar szerzőtől, magyarul egészen 2008.-ig nem jelent meg igazán tudományos igényű és teljességre törekvő egyetemes orvostörténet. Ekkor adta ki Nemes Csaba Debrecenben „Orvostörténelem. Az egyetemes és a magyarországi medicina kultúrtörténeti vonatkozásaival” című - egyetemi tankönyvnek szánt - könyvét. Ez a könyv viszonylag nagy terjedelme ellenére is azonban csak rövidített változata volt annak a hatalmas eredeti szövegnek, amelyet Nemes Csaba Németországban, orvosi, aneszteziológu- si tevékenysége mellett évtizedes munkával megalkotott. Ez az eredeti mű 1450 oldalnyi törzsszöveget, 280 oldalas bibliográfiát 3000 lábjegyzetet, több mint 300 illusztrációt és száz
