Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
TANULMÁNYOK - Botlik Richárd—Nemes István—Tolvaj Balázs: Kétségeink II. (Jagelló) Lajos cseh- és magyar király (1506-1526) holttestének azonosításával kapcsolatban
BOTLIK R. - NEMES I. - TOLVAJ B.: Kétségeink II. Lajos holttestének azonosításával kapcsolatban 19 héttel később ért oda a hír, ezért kizártnak tartjuk, hogy az angol diplomácia a Sárffy-jelen- tésből szerzett volna tudomást II. Lajos király agnoszkálásáról. A westminsteri levél létezése alátámasztja a cseh- és magyar királyi címért folytatott vetélkedés kronológiáját: az egyik királyjelölt, Szapolyai János erdélyi vajda és hívei október 17-én, a tokaji részországgyűlésen elhatározták, hogy királyválasztó országgyűlést rendeznek Székesfehérvárott. A tokaji országgyűlésre szóló meghívókat jóval korábban állították ki. Ez a tény azt igazolja, hogy II. Lajos holttestét a Sárffy-jelentés keltezése előtt legalább három héttel megtalálták, mert a magyar szokásjog értelmében a vajda nem aspirálhatott addig a trónra, amíg az előző király teste elő nem került. Ugyanígy a másik jelölt, Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg sem a Sárffy-Czettritz agnoszkáló páros bizottság eredményeire alapozva választatta magát cseh királlyá október 23-án. Ferdinánd (uraik. 1526-1564) számára október 9-én már világos tény volt, hogy II. Lajost megtalálták, mivel ezzel a dátummal bocsátottak ki Komáromba szóló országgyűlési meghívókat és - Szapolyaiékhoz hasonlóan - a pozsonyiak sem akarhatták a szokásjogot megsérteni.81 Egyetlen, s talán mind közül a legfontosabb kérdést még nem sikerült megválaszolnunk: II. Lajos, vagy valaki más holttestét temették-e el Székesfehérvárott? A rendelkezésünkre álló iratok többsége, a két királyjelölt (Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János) viselkedése (egyikük sem kérdőjelezte meg, hogy nem II. Lajost temették el) arra engednek következtetni, hogy a király tetemét agnoszkálhatták. Azonban nem tudjuk megerősíteni az agnoszkálás hitelességét, mivel az orvosi vélemények és az újabb történelmi dokumentumok is elbizonytalanítják az olvasót. Ezen kívül minden visszaemlékező magánéletében találunk valamilyen zavaró politikai hátteret. Nincs bizonyítékunk arra, hogy Sárffy Ferenc jelentése vajon nem annak a koncepciónak a része volt-e, amellyel a pártváltó, Szapolyaihoz csatlakozó exkan- cellár dolgozott ki a maga javára. Egy azonban igen feltűnő: Brodarics István és a hozzá tartozók köre igyekezett a legjobban elhitetni az utókorral, hogy II. Lajos nem politikai gyilkosság áldozata lett.82 A király 1526. nov. 9-i, székesfehérvári temetéséről maga Szapolyai János erdélyi vajda, mint I. János (uraik. 1526-1540), frissen koronázott magyar király számolt be a lengyel kancellárnak.83 Kész tényként közli, hogy az 1526. november eleji székesfehérvári bevonulásakor II. Lajos oszlásban lévő élettelen teste feküdt a nagytemplomban, amit a „minap az iszapból, a már kiszáradt örvényből ástak fa'.”84 A holttest megtalálóját nem nevezte meg, a megtalálás időpontjaként szereplő „minap” azt sugallja, hogy saját embereinek tulajdonította a sikeres kutatást, nem pedig Czettritz-nek. I. János hangsúlyozza a nagyszámú ember jelenlétében végzett ünnepélyes szertartást, temetési pompát, de nem írja le a halott arcát, felismerte-e, volt-e azon elfeketedés, ajakduzzanat, vagy nem említi a Sárffy-levél81 Botlik Richárd: Statileo János diplomáciai küldetései János király (1526-1540) uralkodásának idejéből. Századok 147 (2013) 4. 825-830. 82 Sárffy Ferenc jelentésére utalt Brodarics István egy november 14-én kelt, Krzysztof Szydtowiecki lengyel kancellárnak írott levelében. Nem kizárt, hogy esetleg maga Brodarics küldhette a Sárffy-jelentést Krakkóba. Kasza Péter: Mert látom, hogy [...] néhányan az eseményeket másképp mesélik, mint megtörténtek.” Megjegyzések Brodarics István História verissimájának keletkezéstörténetéhez. Irodalomtörténeti Közlemények 111 (2007) 4-5.327. 83 BL. Cotton MSS. Vespasianus F I. f.5. A kérdéses Szapolyai-levél értelmezésekor figyelembe vettük, hogy Simonyi Ernő (vegyész, fényképész, természettudós) az általa 1859-ben publikált levelet pontatlanul írta át, és az nem azonos az Egyesült Királyságban őrzött irat eredetijével. 84 Szebelédi (2015) 413-424.
