Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
KÖZLEMÉNYEK - Kicsi Sándor András: A denevér a magyar néphitben és népi gyógyászatban
114 Comm, de Hist. Artis Med. 234-237 (2016) A denevérre vonatkozó magyar néphitet Szendrey Zsigmond és fia, Szendrey Ákos nyomán így foglalták össze: "Róla az a hit járja, hogy az ember hajába ragad. De szintúgy tudvalévő, hogy a bőregér (mivel az egér rokonának vélik, szárnyas egérnek, pupegérnek is nevezik) szerencsét hoz. A megoldás egyszerű: ajtó fölé szegezik, s így biztos, hogy nem ragad az ember hajába, de villámtól, rablótól, boszorkánytól, bábától megóv. Szegeden a szárított állat porát kis zacskóban a nyakukba kötik. Ha a zacskó Szent György előtt fogott denevér bőréből készült, pénzt érdemes benne tartani. Ugyanolyan visszatérő krajcárra tehetsz így szert, mintha kígyófejet hordanál erszényedben. A szárnyas egér szerelmespár körüli röpdösése jelzi, irigykedik valaki a fiatalokra. Az eladósorban lévő lány viszont esetleg kedvező választ kaphat tőle, hisz ha feldobja kendőjét, s a bőregér utánarepül, az szeretője hűségét jelzi. Bajt jósol a szemközt szálló pupegér, s szerencsétlenséget, halált jelez, ha berepül a házba. Az állat minden részét felhasználják: a bálba menő szajáni leány a bőregér csontocs- káját viszi magával, hogy sokat táncoltassák, Szilváson pedig a denevér szárnya hegyét csempészi a megnyerni kívánt legény zsebébe. Aki feledékeny, denevér szívet hordozzon magánál. A mulatság a leánynak igen jól sikerülhet, ha denevérdarabokkal biztosította magát. A legény pedig, ha mámorosán térne meg onnan, hajtson fel egy pohár bort, de olyat, amibe szárított bőregérport kevert. Ez az ital elmulasztja a részegséget” (Fazakas & Székely 1990: 191-2). Újabb gyűjtésekben is találkozunk azzal a véleménnyel, hogy a részeges emberrel denevér vért kell itatni (Farkas 1968: 172). Denevér vérét a szemhéjra kenve a szempillának túlnövé- se ellen javallja egy 17. századi magyar orvoskönyv latin nyelvű receptje (Hoffmann, szerk., 1989: 476, O 28). A magyar költészetből idevág, hogy Aprily Lajos “elsőfiának első ríme” denevér —foly a vér volt, aminek alkalmából a költő verset is írt (1957: 116-7, 2008: 119). Isa Schneider orvosnő-írónő kedvenc állata a denevér, s felidézte sokak gyermekkorának népszerű rigmusrészletét: “Sej, haj denevér Benne van a kutyavér” (2009: 175). A rímben is a denevér szó vér eleme népetimológiázó módon hasonló ho- monimikus ütközést hajt végre a vér szóval, mint az említett két fu a kínaiban. Ugyancsak a magyar nép köréből ismert a hasonlóan rímelő “O te szegény denevér, Sem nem madár, sem egér ” mondóka (Főfainé É. n. 88). A magyarságnál is a denevér egyértelműen a boszorkány vagy az ördög megtestesülése. Bosnyák Sándor bezdáni gyűjtésében szerepel, hogy “A denevér az ördög madara. Olyan, mint az egér, csak szárnya van, de a szárnyán nincs toll, leégett tolla nekije ”(1987: 492). Világszerte nagyon elterjedt, s ehhez képest alighanem alaptalan hiedelem, hogy a denevér a nők hajába repül és belegubancolódik (például Waring 1986: 28, Gaál 1936: 194-5, Nagy 1977: 59). Gaál István a további, nem kellően megalapozott rágalmak közé sorolta, hogy a szalonnát megdézsmálja (1936: 195, ezt említi többek között Nagy Lajos, 1977: 59,
