Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
KÖZLEMÉNYEK - Kicsi Sándor András: A denevér a magyar néphitben és népi gyógyászatban
KICSI S.A.: A denevér a magyar néphitben és népi gyógyászatban 111 Az 1395 körüli időktől adatolható magyar denevér szónak nincs általánosan elfogadott etimológiája. Lehet például - belső eredeztetéssel - a tűnik ige származékának tartani, Hor- ger Antal pedig a görög nyktoperos szóra vezette vissza, akárcsak a lidérc szót (1924: 40). A denevér szó poliszémia révén szaknyelvi eszköznév is: a vitorlázásnál a nagyvitorla ferde, szabad, a vitorlafelület kinyúlását megakadályozó vitorlalécekkel biztosított, denevérszámy- hoz hasonló éle. A denevér besorolása az európai állattan történetében gyakran okozott fejtörést a rendsze- rezőknek. Arisztotelész {Historia animalium) 520 állatfélét ismer és részben jellemez is. Feltehetően a denevérre céloz, amikor téli álmot alvó madarakat és lyukban élő, tollatlan fecskét említ. Plinius kivételes madárként tartja számon, mivel az egyetlen szárnyas állat, amely eleven kölyköt szül és azt emlőből szoptatja (10,8; Kádár 1984: 277). Baszileiosz kaiszareai püspök (Szent Vazul, kb. 330-379) a mózesi teremtéstörténet hat napjához írt Hexahémerón című kommentárjában a denevérről {nykteris) azt mondja, hogy “nem kevésbé négylábú, mint szárnyas” (Kádár 1984: 406). Az egzotikus állatok besorolása további problémát okozott, így például Sztrabón (Kr. e. 63- Kr. u. 19) Geógraphikájában “bőrszárnyú” indiai kígyókról írt, amelyek éjjel repülnek ki, s olyanok mint a denevér. Itt valószínűleg a repülő róka nevű nagydenevért (Pteropus medius) említette (Kádár 1984: 301 és 303). Denevérrel az európai szakrális zoológiában mérvadó Physiologus nem foglalkozott. Miskolczi Gáspár a madarak között, a baglyok és a griff társaságában tárgyalta a denevért avagy pupenevért először 1702-ben megjelent művében (1983: 292-5, idézi Zalányi 1925: 30). Szerinte helyesebb a madarak közé sorolni, mert repül és kétlábú, s nem egér, pedig - mint ő is felsorolta - egér formájú és négylábú, emlője van és szoptat, fogai is vannak, szőrös és nem tollas, s nem tojik, hanem fiadzik. Miskolczi a fösvény uzsorások és az ördög “ábrázoló képének”, a nappali fecske éjjeli megfelelőjének tartotta a denevért. A világosságot kerülő éjjeli életmódját pedig a föld alatt tevékenykedő vakondéra hasonlította. Miskolcziról megemlékezett még például Zalányi Béla (1925) és Ráth-Végh István is (1964: 535-7). A magyar zoológiában Grossinger János a magyar madárvilágot bemutató művében (Ornit- hologia sive Historia Avium Hungáriáé, 1793) szintén tárgyalta a denevért szárnyas-egér és bőr-egér néven, megjegyezve többek között, hogy se nem négylábú (emlős), se nem madár, se nem bogár {nec quadrupes, nec avis, nec insectum; idézi Méhes 1925: 47). A denevér tehát nemcsak repülő emlősként, hanem éjjeli állatként is a prototipikus állatokkal állítható szembe. A zsidó legendák között, a haggadában (aggádában) az egyik állatmese a következő: “A kakas és a denevér várták a hajnalt; a kakas megszólal: én várom a hajnalt, mert világossága nekem világosság, de neked mire való a világa? ” (Heller 1996: 19). Miskolczi egy tréfás találós kérdést is közölt a denevérről. “Egy jó szemű, de hibáson látó; férj fi, nem férjfi; meghajította, de nem hajította meg; kővel, nem kővel; a madarat, nem madarat; a fán, nem fán. ” Megoldása: “egy félre néző kancsal ember, nem férjfi, hanem csak heréit legény, meghajította s nem is egy darab kőporral a Denevért a bodzafán ” (1983: 292). Lényegében ugyanez egy 1881-es közlésből is ismert: “Az az ember, aki nem ember, bement abba a kertbe, ami nem kert, úgy megütötte azt a madarat, ami nem madár, egy kővel, ami nem kő, hogy mindjárt leesett a fáról az a fa, ami nem fa” (Vargha 2010a: 40, 264. §, betűhíven Vargha 2010b: 51, 901. §). A megoldás itt: pap, temető, bőregér, kőkereszt darabja, keresztfa (Vargha 2010a: 143).
