Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)

TANULMÁNYOK - Botlik Richárd—Nemes István—Tolvaj Balázs: Kétségeink II. (Jagelló) Lajos cseh- és magyar király (1506-1526) holttestének azonosításával kapcsolatban

BOTLIK R. - NEMES I. - TOL VAJ B.: Kétségeink II. Lajos holttestének azonosításával kapcsolatban

9

az 1519-i farsangon a valószínűleg német Siegmund Stibitz-cel, aki szintén udvari kamarás27 volt, hatszor is összecsapott. A történetet lejegyző Brandenburgi György Zettricz-ként írta le a cseh lovag-kamarás nevét. Kubinyi András hívta fel a figyelmet Mária egyik Zekrick(‘l) nevű udvarhölgyére, aki Ulrich nővére is lehetett.28 Vitézi tornákon II. Lajos király is rendre sikeresen szerepelt, az 1523. nov. 17-18-i harci játékokon Ungnad báróval, Habsburg Fer- dinánd főherceg étekfogójával tört lándzsát.29 Burgio nuncius szerint Czettritz egyike volt Lajos egyik legbizalmasabb embereinek, de a király halálának története alapján áldozatkészsége és hűsége már nemigen dicsérhető. A párbajvívó II. Lajos bizalmába fogadhatta a nála 12-13 évvel idősebb, ünnepelt lovagot, aki viszont később nem igazolta, hogy rászolgált volna a király bizalmára. Czettritz személye kapcsán még szeretnénk felhívni a figyelmet egy tévedésre: ő királyi kamarás volt, de soha nem töltött be királyi asztalnok- vagy étekfogómesteri (dapiferorum regalium magister) pozíciót.30 AII. Lajos vízbefúlásáról szóló egyik beszámoló (egy cseh úr levele) forrásként - és egyben a baleset szemtanújaként - a királyi asztalnokmestert jelölte meg, aki viszont ekkor vingárti Horváth Gáspár volt, nem pedig Czettritz.31 Aczél Istvánról megjegyezzük, hogy Istvánfíy és Brodarics szerint is 1526. aug. 27-én, a Bornemissza János pozsonyi ispán és budai várnagy, II. Lajos egykori nevelője által kiállított, 300 fős nehézfegyverzetű lovascsapat kapitányaként érkezett a mohácsi táborba.32

Felhívjuk itt a figyelmet a szóhasználatra, a fegyverzeten Istvánfíy nemcsak a kézifegyvereket, hanem a páncélzatot is érti. A Sárfíy Ferenc győri udvarbíró jelentésében szereplő, a „mocsár”-ból előhúzott királyi fegyverek között ott lehettek a páncélzat darabjai is! Aczél István csapata feltehetően II. Lajos mögött helyezkedett el a csatában, velük pótolhatta Tömöri Pál fővezér, kalocsai érsek az átirányított Ráskay-féle kontingenst. Véleményünk szerint Lajos feltételezett baleseténél mind Aczél István megbízható embereinek, személyes kísérőinek, továbbá Czettritz társainak, Majláth Istvánnak és vingárti Horváth Gáspárnak is ott kellett lenniük, mivel utóbbiakat Brodarics név szerint, királyi istállómesterekként (stabuli regii magister) és II. Lajos mögötti, különálló csoportként említi Igaz leírás című művében.33 Nem részletezi azonban feladatukat, de valószínűsítjük, hogy ők voltak, akik friss lovakat tartottak készenlétben a király és a két udvarmester számára, mivel Báthory György, a királyi

27 Fógel (1917) 54.

28 Kubinyi András: Habsburg Mária királyné udvartartása és a politika 1521-1526. In. Habsburg Mária (2005) i. m. 13-23.

29 Fógel (1917) 116.

30 Vö. Mohács (2006) 121-125. A királyi étekfogómester pozíciót magyar születésű, a tárgyalt korban ún. „igazi” bárók töltötték be, és a címet nem lehetett örökölni.

31 Uo. 121-125. Mohács idején két királyi étekfogómester működött: vingárti Horváth Gáspár és csulai Móré László. Állításunkat igazolja Thurzó Elek kincstartó 1526. augusztus 9-én, Budán írt listája, amely a mohácsi csata előtti legutolsó ismert összeírása az ország főméltóságainak. Ebben a listában nem szerepel Czettritz neve. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Diplomatikai Fényképgyűjteménye, Budapest. U Szekció, 276292. Vö. http://szapolyai.hupont.hu/106/utolso-osszeiras-a-magyar-kiralysag-fomeltosagairol (Letöltés: 2016.06.27.)

32 Istvánfíy i. m. 220.

33 Brodarics István: Igaz történet a magyarok és Szülejmán török császár mohácsi ütközetéről. Első kiadása:

Krakkó, 1527. B. Szabó (2006) 134-155. Brodarics magyar nyelvű fordítása e kérdésben pontatlan. Brodarics latin nyelven írt visszaemlékezésében az istállómester (stabuli regii magister) elnevezéssel tudatosan megkülönböztette a három kísérőt (Czettritz-t, Majláth-ot és Horváth-ot) ecsedi Báthory György lovászmestertől (agazonum regiorum magister), aki hiányzott a mohácsi csatából! Ennek ellenére az emlékirat magyar interpretálásában istállómester helyett lovászmesterekről olvashatunk, ami képtelenség, hiszen Czettritz származása miatt nem viselhetett lovászmesteri címet, Majláth István nem „igazi” báró, vingárti Horváth Gáspár pedig étekfogómester volt.