Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Katalin: Hat évtizede egy tudományterület szolgálatában: az Orvostörténeti Közlemények
8 Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015) A folyóirat felépítése (rovatai) fokozatosan gazdagodtak, bővültek. A kezdeti két fő rovat (Tanulmányok és Adattár) 1960-től kiegészült a recenziós rovattal, hiszen a külföldi könyvkiadók feltétele az ingyenes támpéldány küldésével kapcsolatban kiadványaik rövid időn belüli ismertetése volt. Tartalmi-tematikai gazdagodást jelentett a Supplementum kötetek sorozatának megindítása 1962-ben, amelyre később még kitérünk. 1967-ben elhunyt Palla Ákos, a lap első szerkesztője, nevéhez, munkájához 43 kötet és 3 Supplementum szám szerkesztése kapcsolódott. Időközben létrejött, megnyílt Semmelweis szülőházában az orvostörténeti múzeum, majd a két intézmény egyesült Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár néven, így ez a tény is indokolttá tette a kiadvány bizonyos mértékű formai és címbeli megújítását. A 44. kötettől Orvostörténeti Közlemények (Communicationes Historia Artis Medicinae) lett a címe, a rovatbeosztása nagyjából megmaradt, bővülést jelentett a Krónika rovat, amelyben az intézet és az 1965-ben megalakult Orvostörténelmi Társaság működésével kapcsolatos eseményekről, rendezvényekről, személyi hírekről tudósítottak. A lap főszerkesztője Antall Józsefiért. Tartalmi elemzés Természetesen nem tudunk az összes fontos tanulmányról beszámolni, de a jeles múltbeli és kortárs szerzők munkáira, a fontos események, évfordulók, hazai és nemzetközi részvétellel szervezett konferenciák alkalmából közreadott írások mindenképpen érdemesek a mai kutatók figyelmére is. Az első ilyen esemény az un. Apáthy - ankét megrendezése volt, Apáthy István születésének közelgő századik évfordulója kapcsán tárták fel sokáig vitatott idegélettani kutatásainak jelentőségét. A neves kutatók részvételével megrendezett üléssel a könyvtár egyúttal fennállásának 10. évfordulóját is ünnepelte. (25. kötet, 1962.) Semmelweis Ignác betegségének, halála tényleges okának és körülményeinek tisztázása újból és újból a kutatói érdeklődés középpontjába került, nagy vitákat indukált, könyvek, tanulmányok megírására ösztönzött. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár, az Orvostörténelmi Társasággal több ilyen „nagy vita” megszervezésében játszott vezető szerepet, a vitaanyag közzétételének fóruma természetesen az Orvostörténeti Közlemények volt. Az első tematikus kötet e témában (55-56.köt. (1970)) a Semmelweis kutatók akkori nagy generációjának írásait tartalmazta. A kötet bevezetőjének megfogalmazása szerint un. szerkesztőségi fórumon adtak lehetőséget a vélemények ütköztetésére, Zoltán Imre, Benedek István, Regőly-Mérei Gyula, Réti Endre, Fekete Sándor, Csillag István és a szintén orvos unoka, Lehoczky-Semmelweis Kálmán nevét emelve ki a névsorból. 1973-ban egyre élénkebbé vált a hivatalos levélváltás Budapest és Bécs között Semmelweis kórlapjainak kiadása ügyében, hogy a hiteles dokumentumok alapján végre világos képet alkothassanak „a Semmelweis betegsége” témában. A terjedelmes, több éve zajló hivatalos levelezést teljes egészében a 66-68. kötet (1973.) tartalmazza. Úgy tűnt, hogy Silló-Seidl György külföldön élő magyar orvos színrelépése és az általa megszerzett, Intézetünknek ajándékozott Semmelweis dokumentumok szenzációja végre a kérdések megválaszolásához, és nyugvóponthoz vezetik a sok évtizedes találgatást, de - mint tudjuk — Silló-Seidl merész elmélete a viták tovább gyűrűzését eredményezte. A 83-84-es kötet, 1978-ban a hiteles kórdokumentumok elemzésére és megvitatására összehívott konferencia anyagát tartalmazza. Tematikus kötetek láttak napvilágot a nagyszombati orvosi kar ala
