Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖZLEMÉNYEK - Kiss László: A magyarországi himlő elleni oltóintézetek és az oltóanyaggal való ellátás története 1890-ig
KISS László: A magyarországi himlő elleni oltóintézetek 75 himlőoltó-intézet - később Központi Oltóintézet - vette át.32 Gebhardtot 1823-ban nevezték ki professzornak. Kinevezéséről és emlékezetes székfoglalójáról a Hazai s Külföldi Tudósítások című lap a címoldalán ad hírt 1824. január 10-i számában: „Minekutánna Ő Tsász. Kir. Felsége Tekintetes és Tudós Gebhard (sic!) Ferencz Urat, az Orvosi Tudománynak Doktorát, és a Magyar Királyi Universitás Karának tagját, a Seborvoslást Tanulók számára az Orvosi Tanúságok Professorává kegyelmesen kinevezte: ezen Tudós Férfiú, aki külömben is magának jeles tudománnyá, és szerentsés Orvosi gyakorlása által a városban szép hírt érdemlett, ma reggel 10 órakor lépett be rendszerént való Profes- sorságába, s ezt az Universitás Elöljáróinak, Tanítóinak, és számos Úri Vendégeknek jelenlétében derék Magyar beköszöntő beszéddel kezdette, mellyel isméretes Tudománnyának, és jeles tanító tehetségének újabb bizonyságát adta.” Az 1815-ben Pesten diplomát szerzett Gebhardt-tal kapcsolatban orvostörténetírásunk megírta, hogy ő volt az első, aki tanári székfoglalóját magyar nyelven tartotta. Jelzi az esemény fontosságát, hogy a beszéd teljes szövege azonnal megjelent a Tudományos Gyűjtemény hasábjain33 és különnyomatként is. Az idézett tudósításban is szereplő, mai fülnek szokatlan hangzó tárgy pedig a belgyógyászat volt, melyet külön adtak elő az orvostanhallgatóknak - Bene Ferenc - és külön a sebészhallgatóknak: ezen előadások professzora lett Gebhardt. A latinul csak gyengén vagy egyáltalán nem tudó seborvos hallgatói számára hamarosan tankönyvet írt: Útmutatás az orvosi gyakorlásra vagy bevezetés a beteg ágya mellett való orvosi tanításra (1827) és A különös orvosi nyavalya és gyógyítástudomány alapvonaljai (1828-1838) címmel. E könyveknek (is) köszönhetően az 1830-ban munkáját végre megkezdő Magyar Tudós Társaság (az 1825-ben Széchenyi István által életre hívott Akadémia) rendes taggá nevezte ki. Tudomásunk szerint akadémiai tagként egy tudományos előadást tartott, két részre tagolva: 1851. február 15-én és 1852. február 9-én. A „mathematikai és természettudományok osztálya részére” tartott, témánk szempontjából is jelentős előadásának címe: Az ember- és tehénhimlőről. ” Az előadás teljes szövege megjelent - két részben - a Magyar Academiai Értesítő hasábjain. Itt és most, természetesen csak előadásának, témánk szempontjából fontos részeit említjük. Már előadása kezdetén megjegyzi, hogy 32 év óta - azaz 1819-től - foglalatoskodik védhimlőoltással, 27 éve óta (1824-től) pedig tanárként adja elő „e tárgyról a szükségeseket elméletileg és gyakorlatilag. ” Majd így folytatja: „... azóta (értsd 1824-től) nyári havakban magam tanítványimmal oltó-intézetet alakítottam, múlt évben pedig (1850-ben) Magyarország teljhatalmú csász. biztos báró Geringer34 úr ő kegyelmessége, az ideiglenes központi oltó-intézet igazgatását - mellynek czélja fris oltóanyagot, mind nyáron, mind télen fentartani és a megyék, s városokfőorvosait, ezek kérésére ingyen, és szükség esetében díjmentes posta útján ellátni - reám bízni mélt áztatott...”35 Fentebb utaltunk rá, hogy Gebhardt magyar nyelvű tanszékfoglalójával, majd magyar nyelvű könyveivel tiszteletet vívott ki magának. Közismert, hogy több professzort a ma32 Győry 363. 33 Gebhardt Ferentz: A tapasztalási Orvosi Tudománynak méltóságáról, és a kezdő Orvosnak az orvosi gyakorlásra való vezérléséről, Tudományos Gyűjtemény, 1824, VIII. kötet, 3-16. 34 Az erdélyi szász Karl Geringer bárót (1806-1889) Bécs 1849. július 2-án nevezi ki Magyarország teljhatalmú polgári biztosává. 35 Gebhardt 1851, 40.
