Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Katalin: Hat évtizede egy tudományterület szolgálatában: az Orvostörténeti Közlemények
TANULMÁNYOK 5 HAT ÉVTIZEDE EGY TUDOMÁNYTERÜLET SZOLGÁLATÁBAN: AZ ORVOSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK KAPRONCZAY KATALIN 2015-ben emlékezünk meg folyóiratunk, az Orvostörténeti Közlemények alapításának hatvanadik évfordulójáról, a máig egyetlen, önálló, kizárólag a gyógyítás múltját feltáró publikációk hazai fórumáról. Az indulás Az 1951-ben alapított Országos Orvostörténeti Könyvtár megalakulásának körülményeiről, az állomány alakításáról, az értékes gyűjteményi egységekről, a könyvtár szervezésében, és működéséhez szervesen kapcsolódó tudományos társasági életről már többen megemlékeztek, értékelték jelentőségét. Az Orvostörténeti Könyvtár által alapított, szerkesztett tudományos folyóiratról, a ma Orvostörténeti Közlemények címmel megjelenő időszaki kiadványról azonban eddig összegző elemzés nem készült. A könyvtár működésére vonatkozó hiteles dokumentumok, az adattár és levelezés alapján mondhatjuk, hogy a tudományos lap kiadásának gondolata csaknem egyidős a könyvtár alapításával. A kezdeti rendkívül szerény körülmények és nehézségek ellenére sem túlzás az állítás, hogy az első perctől fogva egyértelmű volt, hogy a könyvtár lényegesen többre hivatott, többirányú tevékenységet és feladatkört kíván betölteni, mint egy „egyszerű” könyvtár. A történeti gyűjtemény megalakulásának hírére ugyanis hamarosan a két világháború között tevékenykedő nagy orvostörténész-generáció jeles tagjai egymás után felkeresték a könyvtárat, önzetlen segítségükkel, ötleteikkel támogatták az alakuló intézményt. (Néhány név: Elekes György (1905-1977), 1938-től a debreceni egyetemen az orvostörténelem rk. tanára, 1935-1944-ig orvostörténeti lapot szerkesztett. Az erdélyi születésű Daday András (\ 889-1973), a szegedi egyetemen oktatta az orvostörténelmet. Herczegh Árpád(1890-1957), 1931 -ben lett az orvostörténelem magántanára a pesti egyetemen, 1924-1944-ig szerkesztette az Orvosi Hetilap orvostörténeti rovatát, stb.) Ok a tudománytörténetből ismert klasszikus társasági modell alapján javasolták megszervezni az intézményt. Vagyis a gyűjtemény-szervezést és gyűjtést a könyveken kívül ki akarták terjeszteni a tárgyi emlékekre is (múzeum alapítás gondolata), a tevékenység fontos elemeként tudományos előadások szervezését tervezték, amelyből logikusan következett a lapalapítás szándéka az elhangzott előadások minél szélesebb körben való ismertté tétele érdekében. Az első javaslattevő e tárgyban Elekes György volt, már 1951 őszén, vagyis alig fél évvel az alapítás után. A terv megvalósítása az 1950-es évek első felében igen nehéz feladatnak bizonyult, hiszen mindehhez nemcsak anyagi háttér kellett, de a fenntartó, a felügyelő hatóságok, sőt a párt engedélye, egyetértése is. A nehézségeket fokozta az orvostörténelem művelésének tisztázatlan egyetemi és akadémiai megítélése, hiszen nem szerepelt az „akadémiai tudományszakok” között, sőt hiányzott az egyetemi oktatásból is. Az orvostörténeti előadások rendszeres megindulása után már határozott, a kutatói közösség által megfogalmazott kívánságként szorgal-
