Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Katalin: Az antiszeptikus módszer térhódítása Itáliában (Semmelweis, Bottini, Lister)
KAPRONCZAYKatalin: Az antiszeptikus módszer térhódítása Itáliában 35 gának. Új műtéti megoldásokat alkalmazott, tanított, megszámlálhatatlan tudományos publikációt jelentetett meg a vezető szakmai lapokban, illetve önálló kiadványként. 1877-től a torinói egyetemen tanított, 1884-ben átvette a velencei bábaképző vezetését, majd a messinai egyetem szülészeti tanszékére nevezték ki professzornak, a tanszék vezetőjeként. Az 1880-as évek második felében a cataniai, később a padovai egyetemi professzorság következett, végül az 1890-es években a firenzei szülészeti és nőgyógyászati intézet vezetését és a bábaképzés korszerű átszervezését és irányítását vállalta el. Gyakorló szülész- és nőgyógyászként ismerkedett meg az antiszepszis kérdésével, tüzetesen tanulmányozta Semmelweis Ignác gyermekágyi láz kóroktanára vonatkozó könyvét, a halálos fertőzés létrejöttének okát, a megelőző rendszabályok elvét és gyakorlatát. Azonosult a semmelweisi doktrínával, annak követője és szenvedélyes hirdetője lett, ez irányú írásait a Rivista di ostetricia e ginecologia című folyóirat hasábjain közölte le. A folyóirat szerkesztésében Domenico Tibone és Alessandro Cuzzi társaságában vett részt, akik hasonlóképp Semmelweis lelkes követői voltak. Inverar- di a fertőtlenítéshez egy újabb anyagot használt, a timol-savat, amely alapvetően növényi származék. A kakukkfű illóolajában található nagyobb mennyiségben, de sok más illóolaj is tartalmaz timolt, amely fehér kristályos anyag, kellemes aromával és erős antiszeptikus tulajdonságokkal. Ezt ismerte fel Inverardi és a többi - zömmel erős roncsoló hatású - szerrel szemben ezért tartotta alkalmasabbnak a fertőtlenítésre.26 Alessandro Cuzzi (1849-1895) a torinói egyetem orvosi karán szerezte diplomáját 1873- ban. A parmai, majd a torinói egyetem szülészeti klinikáján lett tanársegéd az 1873-74. években Giovanni Calderini (1841- 1916), és Domenico Tibone (1833-1903) mellett. 1874-79—ig a milánói bábaképzőben oktatott D. Chiara mellett, 1877-ben a torinói egyetem magántanára, majd egy évig a novarai bábaképző igazgató-professzora volt, 1879-ben visszatért Milanóba. Az elkövetkező években is gyakorta változott munkavégzésének, oktatói tevékenységének és hétköznapi életének helyszíne: Catania, Sassari, Genova, Modena, majd ismét Milano, és Catania, életének és pályafutásának utolsó éveit Paviában töltötte oktatói és klinikai vezetői minőségben. Sebészeti pályafutása igen ígéretesen indult, de 1879-ben egy rejtélyes betegség támadta meg a jobb kezét (sorvadás, időnkénti bénulás, mozgásbeli és érzékelési problémák, fájdalom és gyengeség), amelyet sem a hazai, sem a külhoni orvosok nem tudtak meggyógyítani, legfeljebb átmeneti javulást értek el. Nyugtalan vándorlása, egyik helyről a másikra való költözése is ezzel magyarázható. 1879-ben Paviában halt meg, 1899-ben az egyetem nagy előadó termében emléktáblát avattak tiszteletére az olasz szülész- és nőgyógyász társaság 6. kongresszusa alkalmából. Kiváló klinikus orvos volt, tudása a patológiai szemléleten nyugodott, látásmódját a korszak orvostudományi fejlődésének legújabb eredményei, új műtéti megoldások, új műszerek, új elméletek egyaránt befolyásolták. Rendkívül termékeny szakírói tevékenységet fejtett ki, nyilvánvalóan manuális korlátainak ellensúlyozására is: az 1870-es évek végétől megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb terjedelmű írása jelent meg a vezető olasz orvosi folyóiratokban, témájukat illetően a szülészet-nőgyógyászat szinte minden területét feltáróan. Publikációinak egy kisebb csoportja a gyermekágyi lázzal, a fertőzés megelőzésének lehetőségeivel, az antiszeptikus módszerekkel foglalkozott, mindazokkal a fertőtlenítő megoldásokkal, amelyek akkoriban egyre jobban terjedtek és egyre többeket foglalkoztattak. Nagy tudásának és tekin26 Inverardi, Giovanni: L’ acido timico nei processi puerperali febbrili. Annali di ostetricia e ginecologia. 1882.