Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 209 tói mentes utószava teszi teljessé, reméljük a kiváló sorozat folytatódik és S. Sárdi Margit, valamint az Attraktor Kiadó még sok örömöt szerez az orvostörténet iránt érdeklődő hazai olvasóknak. Magyar László András Szczeklik, Andrzej: Halhatatlanság. Az orvostudomány prométheuszi álma. Bp., Európa Könyvkiadó, 2014. 164 p. Andrej Szczeklik (1938 - 2012) belgyógyász szakorvos a lengyelek számára egyszemélyes intézmény: humanista tudós, hazafi, a lét nagy kérdéseit megérteni vágyó gondolkodó és író, nem utolsó sorban pedig szakmailag elismert orvos, az aszpirin antithrombotikus hatásának felfedezője. Több népszerű, olvasmányos orvostörténeti-filozofikus könyvet írt, amelyek azokhoz is közel hozták a gyógyítás történetének témakörét, akiknek maguktól eszükbe sem jutott volna ezzel foglalkozni. A „Halhatatlanság” az utolsó esszékötete. Stílszerűen az emberi élet, a materialista tudomány önmagán, anyagi mivoltán túlmutató dimenzióit kutatja. Nem tudományos elemzéseket ír, hanem egy gondolati fonálra fűz fel térben és időben távol eső eseményeket, felfedezéseket, embereket és jelenségeket. „Magán-orvostörténelmet” ír - ami nem mellőzi a háttér-ismeretanyagot, a műveltséget, a lábjegyzeteket -, mégis egyedi, eredeti, mert egy sajátos személyiség szűrőjén keresztül láttat összefüggéseket vagy éppen ellentéteket. A „Démokritosz mosolyá”-ban két kortárs görög nagy egyéniség, Hippokratész és Dé- mokritosz elképzelt találkozását jeleníti meg. A „Mágia” című esszében (már-már novellának nevezném) olyan irodalmi erővel és beleérző képességgel jeleníti meg az isteneknek élő szíveket áldozó azték civilizációt, hogy az olvasó szinte érzi a vér szagát a sikamlós oltárköveken. A „Családfánk” az emberi élet kialakulásának nagy ívű, szubjektív áttekintése az afrikai Afar-medencétől a közeli rokon neandervögyi embereken át a Homo sapiensig. Az esszé végén szót ejt a mormonok különös családfa-adatbázisáról, amely a halottak visszamenőleges megkeresztelése, vagyis „megváltása” miatt készül, és így ma már az emberiség legnagyobb (kétmilliárd cikket tartalmazó) családfa-adatbázisa. „Hová tűnt a hisztéria?” című esszéjében egy mára már letűnt tünetcsoportnak állít emléket, megidézve az elmekórtan „atyját”, Jean-Martin Charcot-t és tanítványát, Sigmund Freudot. Vajon tényleg eltűnt a hisztéria, vagy csak más alakba költözött? A hisztéria evolúciójának érdekes magyarázatát adja Edward Shorter, aki szerint az évszázadok során mindig voltak „betegségbe menekülő” emberek, akik egy korszakra jellemző szomatikus tünetekké alakították át durva érzelmi tapasztalataikat. Az „Irgalom” című esszében a „katarzis” szónak egy tágabb, kevésbé ismert jelentéstartalmára hoz példákat: a „katarzis” nemcsak irodalmi-művészeti fogalom lehet, hanem jelenthet minden olyan mély élményt, megrázkódtatást, amely megtisztítja az embert, és új világot tár fel előtte. Albert testvér (Adam Chmielowski), Teréz anya, Cicely Saunders és Albert Schweitzer életpéldáján mutatja be ennek a katarzisnak a kibontakozását. A kötet utolsó, terjedelmes esszéje a génterápia ma még beláthatatlan távlataira nyit rá. Andrzej Szczekliket elborzasztotta az orvostudományban eluralkodó technokrata szemlé-
