Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖNYVSZEMLE
206 Comm, de Hist. Artis Med 230-233 (2015) kordokumentum. A „Kedves Hilda” az „oral history” vagyis a magántörténelem műfajába sorolható.E lenyűgözően érdekes könyv mégse könnyű olvasmány, mert az olvasóban egyre magasabbra csapnak az undor hullámai: mintha egy szörnyű, 20. századi haláltáncot látnánk, ahol egyre nagyobb tömegeket nyel el a szennyes ár, és a vezetők rétege a mindenkori emberi erkölcstelenséget, mocsokságot képviseli. Kun Miklós - mint e korban benne élő ember - általában a túlélő szenvtelenségével írja le az eseményeket. Ingerküszöbe, szörnyülködéseinek határvonala a vészkorszak végéig terjed - úgy tűnik, ami azt követte, már nem lehetett igazi borzalom számára. Igaz, saját bevallása szerint néha szükségét érezte, hogy pszichoanalízisben, megbízható barátoknak „kiokádja” a szörnyű idegfeszültséget, a sztálinista túlkapásokat mégis csak a helyes csapásirányú szocializmus „vadhajtásainak” tekintette. Kun Miklós magyar zsidó családból származott, e két kulturális beágyazottság egyenértékű ill. elválaszthatatlan volt számára. Nem a cionizmust, hanem a szocialista-kommunista vonalat képviselte. A vészkorszak idejét védett árvaházak szervezésével sikerült túlélnie. A II. világháború utáni hatalmi struktúrába, mind a Rákosi-, mind a Kádár-korszakban zökkenőmentesen és ezer szállal beilleszkedett, az eszmei kételkedés legkisebb jele nélkül. Persze az ő életét is tarkították kalandos, néha a valós veszély lehetőségét is hordozó szituációk, amelyek a kommunisták belső hatalmi rivalizálásából és leszámolásaiból adódtak. A szocialista világrendbe vetett hite azonban nem ingott meg, bár az 1970-es-80-as években - Aczél Györggyel vállvetve - a reformkommunistákhoz sorolta magát. A korszak magán-nézőpontú, mégis nagy ívű áttekintésén túl az önéletrajz pozitívuma, hogy érzékletes képet rajzol a pszichiátria tudományának magyarországi fejlődéséről, ami azért is izgalmas, mert a szocialista időszak materialista ideológiájával hivatalosan nem fért össze a psziché, a lélek és a lélekgyógyászat fogalma. Kun Miklós több felelős intézmény- vezetői pozíciót is betöltött: többek között a Hévízi Kórház igazgató-főorvosa (1953-1957), majd az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet osztályvezető főorvosa volt. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola docense (1957- 1966), az ELTE BTK Lélektani, ill. Pszichológiai Tanszék egyetemi docense, majd egyetemi tanára (1966-1973) volt. A szűkös körülményekből is igyekezett kihozni a páciensek számára a lehető legjobbat. Az ő nevéhez kapcsolható Magyarországon a családterápia bevezetése. Kun Miklós orvosként azt vallotta, hogy a pszichés betegségek kialakulásában elsőbbsége van a társas kapcsolatok zavarának - és csak ezt képezi le az agyi kémia. Vagyis a biológiai pszichiátria szerinte csak szekunder szerepet tölthet be a primer lelki folyamatok gyógyítása mellett. Ajó orvos szerinte meg tudja mutatni a páciens számára, ami egyben saját életfilozófiája is: „Nincs zsákutca.” Kölnéi Lívia Missura Tibor: Életem, hivatásom tükrében. Gondozta, sajtó alá rendezte és kiadja: Missura Katalin. Bp. - St. Gallen, Missura Katalin kiad., 2010. 356 p., ill. + 1 CD mell. Missura Tibor (1915- 2008) ful-orr-gégész, fej- és nyaksebész, arcsebész, plasztikai sebész. A könyv az ő visszaemlékezése életére, sikeres pályájára. Missura Tibor Párádon született, édesapja az üveggyár igazgatója volt. Egész kisgyermek korától orvos akart lenni, ebben két példaképe vezette, édesanyja, aki nem volt orvos, és
