Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KRÓNIKA
186 Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015) KÁKAY-SZABÓ GYÖRGYNÉ. VÉRTESSY ILSE (1920-2015) Nagyszebenben született, édesapja, Vértessy János ezredes 1945. február 11-én Budavár védelmében esett szovjet fogságba, és a helyszínen agyonlőtték. Kákay-Szabó György festőművész, kiváló restauráló (MS mester szignójának azonosítója) felesége lett, mellette vált kiváló restaurátorrá. 1961-ben került az akkor szervezés alatt álló Orvostörténeti Múzeum személyi állományába, igaz akkor még a Könyvtár egyik helyiségében volt a restauráló műhely,ott kezdődött el az intézeti gyűjtemény restaurálása. Intézetünkhöz kerülésében nagy szerepe volt Palla Ákos igazgatónak, aki az 1930-as évek közepén Kákay-Szabó György munkatársa volt a Szépművészeti Múzeumban, hiszen ő maga is kiváló festményrestaurátor volt. Kákay-Szabó Györgyné nyugdíjba vonulásáig - majd negyven éven át - a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum munkatársa volt. Nehezen lehetne „behatárolni” azokat a műtárgy gyűjteményeket, amelyekkel foglalkozott. Maradandó munkái múzeumunk nagyméretű festményei, de részt vett állandó kiállításaink (1965, 1968, 1974, Arany Sas Patikamúzeum 1981) tárgyi anyagainak előkészítésében és restaurálásában. Ez vonatkozik a kőszegi és a székesfehérvári patikamúzeumokra is, ahol a kiállított fa állvány-edényzetnél - a többszöri átfestés rétegei alatt - megtalálta az eredeti 18. századi festéseket. Körülötte alakult ki a múzeum több szakemberből álló restaurátor műhelye. Sokoldalúsága, csendes modora intézetünk minden munkatársát megragadta, már nyugdíjba vonulása is nagy vesztessége volt intézetünknek. Emlékét őrizzük. Kapronczay Károly Emlékezés Ilsére Kákay-Szabó Györgyné, Ilse, később sokunk számára Ilze néni, egyik legelső munkatársa, „alapító tagja” volt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak. Bár fiatal özvegyként kezdte munkáját, belenőtt - hozzákorosodott - a Múzeum későbbi Nagy Öregjeihez, akik a Múzeum fénykorában, a 60-as évek végén és a 70-es években alkották a törzsgárdát. E Nagy Öregek, tudós orvosok, gyógyszerészek, történészek, restaurátorok, több nyelven beszélő teremőrök tették - az akkor még ifjú Antall József vezetésével - az Orvostörténeti Múzeumot egy szakmúzeum szintjét messze meghaladó, kivételes művelődéstörténeti intézménnyé. Közülük már csak kevesen vannak közöttünk. Ilse 1962-ben kezdett el dolgozni, még a Török utcában, a tervezett Semmelweis Emlékház addig begyűjtött anyagán. Az 1968-ban megnyitott, Képek a gyógyítás múltjából című állandó kiállítás tárgyait, a hatalmas bronz üstöktől kezdve, az orvosi műszereken át a Szentlélek Patika iker cégtáblájáig, mind Ilse javította, tisztította, restaurálta. Ő hozta ezeket a műtárgyakat olyan állapotba, hogy régi szépségükben ragyogjanak és kiállíthatóak legyenek. Később, amikor a restaurátor-műhely több munkatárssal bővült, a képrestaurálás lett Ilse szakterülete. A Múzeum gazdag festmény gyűjteménye tanúsítja e téren végzett nagyszerű munkáját.
