Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
ADATTÁR - Horváth Ferenc: Dr. Józsa Dániel (1795-1849)
168 Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015) Részletesen 1. Szilágysomlyón rossz a kórház állapota. 18 férőhely van, nem a járványban megbetegedett embereknek szánták, még egy szoba 6 fő részére kialakítható lenne. 2. Szükséges, hogy a helybeliek segítsenek a betegek étkeztetésében és szállításában, az állam viseli a gyógyítás és a gyógyszerek költségeit. Összegezve: Még 3 orvos és ápoló kell a járvány megállításához, gyógyszer van elegendő.80 Az előrejelzéseknek megfelelően a kolerajárvány 1848-1849-ben nem kerülte el sem Magyarországot, sem Erdélyt, beleértve Kraszna vármegyét is. Józsa Dániel fáradhatatlanul járta a vármegye településeit, akár városokról, akár kis falvakról volt szó, személyesen adott tanácsokat (elkülönítés, fertőtlenítés, szellőztetés, egészséges táplálkozás) a járvány elterjedésének meggátlására, mert tapasztalatai alapján azon orvosok közé tartozott, akik a kolerát járványos betegségnek tekintették, annak ellenére, hogy a betegség terjedésének alapvető mechanizmusa abban az időben még nem volt ismeretes. Egy, a rettegett kolera évében, 1849-ben megjelent naptár81 82 még Kraszna vármegye orvosaként mutatja be. Józsa főorvos 1849 tavaszán éppen a Bihar megyei Bályokon élő, vele baráti kapcsolatban álló gróf osdolai Kún Gergely f2 és családját látogatta meg. A helyi emlékezet szerint az utolsó pillanatig kitartva a falu lakossága mellett, élete kockáztatásával kezelte kolerás bályoki betegeit,83 miközben elkapta a gyilkos kórt és a falu közkedvelt orvosa 1849. április 1-jén meghalt.84 A valóság azonban az, hogy halálának nem volt köze az Erdélyben akkor még nem jelentkező kolerajárványhoz, halálát vagy a már magával hozott, vagy a Bályokon fertőzés útján szerzett agyvelőgyulladás okozta 1849. április 10-én85 Balogh Ferenc már hivatkozott könyvében és a síremlékén megörökített dátumtól eltérően. Vendéglátója, gróf osdolai Kún Gergely szintén nem kolerában, hanem idegláz következtében halt meg 1849. november 2-án.86 Mindkettőjük síremléke egy pár lépésre található a „nagysírtól”. A falu 1849 júliusában bizonyíthatóan kolerában elhunyt 41 halottját87 ugyanis egy közös „nagysírba” temették el, amelynek hantja még ma is jól kivehető a sok apró sír között.88 Józsa ma is fennálló síremléke, melyet legidősebb gyermeke, az akkor már Debrecenben élő férjezett Eufrozina leánya a bályoki református egyházközséggel együttműködve emeltetett, az alábbi feliratot viseli: 80 MNL OL H52 Az 1848/1849-i Minisztériumi levéltár, Földmívelés,- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium Egészségügyi osztály 12. kútfő 88. tétel, 2670/312. irat, 463-467. 81 Közhasznú és mulattató nemzeti vagy hazai kalendáriom az 18491* közönséges esztendőre. Pest, Trattner-Károlyi 1849. 82 Kővári László: Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár, Stein, 1854. 168.; Sándor József: Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése. Kolozsvár, EMKE, 1910. 209. A családnév előfordul Kun változatban is. 83 Jónás Sándor -Seres Erzsébet - Jónás Hajnalka Teréz: Bályok monográfiája, Bályok, 2007. 62. 84 Balogh Ferenc: A Debreczeni Református Főiskola alapítványi törzskönyve. Debrecen, Városi Nyomda 1911. 398. 85 Bihar Megyei Állami Levéltár, Nagyvárad. 73. A bályoki Református Egyházközség anyakönyve 1776-1853. II. kötet. 145. 86 Bihar Megyei Állami Levéltár, Nagyvárad. 73. A bályoki Református Egyházközség anyakönyve 1776-1853. II. kötet. 147. 87 Bihar Megyei Állami Levéltár, Nagyvárad. 73. A bályoki Református Egyházközség anyakönyve 1776-1853. II. kötet. 145v-147. 88 Jónás Sándor - Seres Erzsébet - Jónás Hajnalka Teréz: Bályok monográfiája, Bályok, 2007. 39.
