Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
TANULMÁNYOK - Varga Benedek: Semmelweis emlékbeszéd halálának 150. évfordulóján
14 Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015) modem nőgyógyászat változásait kell megértenünk. Az aszepszis és tágabban a bakteriológia apránként történő kialakulását. A Semmelweisről alkotott értékelések változásai viszont újabb nézőpontokat kínálnak, amelyek részben a történelem szakterületén öltenek testet. Részben azonban a közemlékezetben tűnnek fel művészeti, irodalmi, filmművészeti és zenei alkotásokban. S a közemlékezetben válik személyes sorsa többé, mint általában az orvostudomány történetének megannyi számottevő alakjáé. A laikus emlékezet számára alkotott Semmelweis-kép ugyanis nem az orvosi felfedezésre koncentrál, hanem a sorsával vívódó szakember drámaivá vált életére és küzdelmeire. A világ által őrzött Semmelweis-kép messze túlmutat a medicina történetén. Túlmutat rajta, s ugyanakkor az elhivatott szakember modem karakterét egy 19. századi magyar orvos alakján keresztül formálta meg. A modern, elkötelezett orvos archetipikus ideálját rögzítette Semmelweis példájával. Semmelweis a mienk, nemcsak leghíresebb orvosunk, de egyik leghíresebb magyarunk is. A 19. század elején a gyermekágyi láz magyarázata kapcsán sokféle elmélet uralkodott, jelezvén a teljes bizonytalanságot. A különböző elméletek abban azonosságot mutattak, hogy mindegyik több ok jelenlétével magyarázta a betegség kialakulását, és mindegyik pontatlan kórélettani tudásra támaszkodott. Mindegyik elmélet endogén okokat tételezett fel: az anyai szervezet diszfünkcióit, vagy az abban felhalmozódott káros anyagok jelenlétét okolta. Semmelweis előtt szinte minden magyarázat multifaktorális volt. Semmelweis felfedezésének elutasítása több tényező függvénye volt, de alapvetően a tudományos paradigmaváltás nehézségét láthatjuk benne. A tudományos haladást ugyan gyakran úgy képzeljük, mint az evidens adatok folyamatos gyűjtését, azonban a tudománytörténet régi megállapítása, hogy a tudomány fejlődésében gondolkodási rendszerek változásait érhetjük tetten, s nem egyszerűen a sematikusan bővülő ismeretek halmazával találkozunk. A bakteriológia elméletének kidolgozása igen hosszú folyamat volt, azonban a kiterjedt mik- roszkopizálás, és a patológiai-anatómia szemlélet nélkül a fertőzésekből következő megbetegedések biológiai mechanizmusa nyilvánvalóan nem volt megérthető. Nyilvánvaló, hogy a felfedezés publikálásának meghökkentően megkésett mivolta jelentősen hozzájárult eredményeinek elutasításához vagy nehézkes elfogadásához. Az első ismertetések 1847-es őszi, bécsi előadásáról a klinikai eredményekre koncentráltak. Ezek jelentősek voltak ugyan, de hiányzott a meggyőző elméleti konstrukció. Sajnos ugyanez volt igaz a saját maga által írott későbbi tanulmányokra, az opus magnumra és a pamfletekre is. Meglepő viszont, hogy ezek megjelenését követően már olyan régi barátok sem álltak ki mellette, mint Kari von Rokitansky vagy Joseph Skoda - már ők is jobbnak látták, ha inkább hallgatnak. A gyermekágyi láz kórokiam megközelítésének gyakorlati és elméleti előnyei ugyanis egyelőre nem nyújtottak elegendő biztosítékot a teljes orvosi gondolkodási rendszer elutasítására. Mindez csak akkor következett be, amikor későbbi kutatások igazolták, hogy Semmelweis új megközelítése hasonló eredménnyel jár, ha különböző betegségek megelőzésére alkalmazzák. S az elutasítás problémája lényegében ebben rejlik. Nem annyira a kortársak vaskalapos- ságában, vagy konzervativizmusában. Ez igaz ugyan az 1840-es évek végére, azonban a fő mű megjelenésekor Semmelweis régi barátai és pártfogói: Rokitansky és Skoda már a bécsi
