Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖZLEMÉNYEK - Kaán Miklós, ifj.: A fog és szájbetegségek gyógyítása állati és emberi testrészekből nyert orvosságokkal
KAAN Miklós, Iff.: A fog és szájbetegségek gyógyítása 143 Christian Franz Paullini (17. század) orvos, költő és történetíró a Dreckapotheke című könyvében a következőket írta: a bélsár és a vizelet majdnem minden betegséget szerencsésen meg tud gyógyítani, még a legsúlyosabb mérges betegségeket is, és a varázslás által előidézett bajokat is a fejtől a lábig, székeljenek bár kívül vagy belül (Pólya 1941). 1.6.1. Állati és emberi ürülékek a fog- és szájüregi betegségek gyógyításában A foggyógyításban gyakran használtak állati ürüléket, például holló ganéját és fehér ebszart (Lentsés 1577): Hollónak ganeyath ha az odwas fogban tezödfaydalmat el vezy, merth el ronthya az fogat; Máriássy (1614-1635. In: Hoffmann 1989) a fehér ebszart javasolta: Uegj keresetlen fejer eb zart, saluo honore azt teord megh es zjtald megh, ahoz teorj megh kjlenz zem borsot. Váli (1759/1784) szerint pünkösd havában vizet kell égetni különféle összetevőkből (há- jak, füvek, gyökerek, tehénganéjvíz) fogfájás ellen. Felvinczi (1714. 62) munkájában, a Bellum Morborumban a (megszemélyesített) fogfájás avval dicsekszik, hogy olyan fájdalmat okoz, hogy a beteg még saját székletét is a fogára teszi kínjában: Mert midőn én erőmet emberre vetem, Még eszét-is egy cseppig mind el-felejtetem, Maga kinnyához képest arra-is ráveszem, Hogy a maga ganéját fogára tétetem. A ganéjterápia elterjedt módja volt az is, amikor „dunsztkötésként” a dagadt arcra helyeztek valamilyen állati ürüléket. Juhász a Házi Különös Orvosságokban (1761) az arc beda- gadása esetén ruhába kötött, felmelegített lóganéjjaX történő borogatást javasolt. Férfiak és fiúgyerekek esetén csődör, nők és lányok esetében kanca ganéját kellett használni. A 19-20. századi néprajzi gyűjtésekben is találunk hasonló megoldásokat. Madarassy (1904) a Kiskunságban a következő gyógyszereket találta fogfájás ellen: farkasszar, rácpiru- lagyökér, kályhapúder, kerékkútolaj, kerékagyolaj. A göcseji Szilvágyon a fogban levő „ízt” a kutya fehér trágyájával és mézzel kevert fokhagymával dörgölték (Gönczi 1905). Vajkai (1937) a Felföld népi orvoslásáról írott könyvében számol be F.H.-ról, aki a tenyerébe pisil, és a vizeletét ereszti a fogára. Maár (1956) Sopron környékén azt találta, hogy fogfájáskor a tarkóra kovászt tesznek, a lábakat hamulúgban áztatják. Kovász helyett tehénürülék, disznózsír vagy égetett mész is alkalmas volt. A Tiszántúlon a múlt század negyvenes éveiben kiterjedten alkalmaztak trágyakötést, többek között fájós fogra, dagadt arcra is. Az adatgyűjtő csak egy esetben - sebkezelés után - hallott tetanusz kialakulásáról (Greszné Czimmer 1943). Makay és Kiss szerint (1988: 44^-7) még a 20. század végén is előfordult, hogy Szat- hmárban verébszart dugtak a fájós fogba.
