Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖZLEMÉNYEK - Péter H. Mária: Müller Bernát gyógyszerész élete és munkássága
112 Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015) latot” dolgoztak ki, ezzel hozzájárultak a megalakítandó országos egylet alapszabályainak megállapításához. Kezdeményezéseik nyomán 1872. május 6-án megalakult az Országos Gyógyszerész Egylet, melynek létrehozásában jelentős szerepe volt Müller Bemátnak is [ 11 ]. Az egylet első elnöke, Ráth Péter (sz. 1811) volt, ő azonban csak egy évig viselte ezt a tisztséget, egészségi állapota miatt lemondott és rövidesen 1873. október 7-én elhunyt. 1873-1886 között Jármay Gusztáv vette át az országos egylet elnöki tisztségét. A Schédy Sándor által szerkesztett Gyógyszerészek Naptára 1880.évre megemlíti, hogy Müller Bemát dr. az Általános magyarországi gyógyszerészegylet központi igazgatóságának tagja [32], Később az Országos Gyógyszerész Egylet megbízta egy alapszabály-módosító tervezet elkészítésével. Az ő javaslatára valósult meg a Nyugdíjintézet felállítása is. [11,12] Közben, 1868. április 9-én megalakult az Országos Közegészségügyi Tanács. Rövid időn belül, a 37 orvosból és 2 gyógyszerészből álló tanács már megkezdi működését és még az év július 4-én Müller Bemát és Ráth Péter gyógyszerészeket kinevezték a Tanács rendkívüli tagjaivá. így ők lettek a M. Kir. Belügyminisztérium hivatalos tanácsadó szervezetének első gyógyszerész tagjai. Müller Bemát ebben a tisztségében hat éven át tevékenykedett, majd 1874-ben egészségi állapotára hivatkozva lemondott. A Tanács, az alapszabályzatának értelmében az összes gyógyszerész ügyek irányítója is volt. A korszerű egészségügyi törvényjavaslat kidolgozására négy bizottságot alakítottak. Az elsőben — amelynek feladata a gyógyszerészi ügyekkel való foglalkozás volt — helyet kapott Ráth Péter testületi elnök, a Tanács rendkívüli tagja is [14]. Rövidesen ismertté vált a gyógyszerészeire vonatkozó tervezet is, amely alapját képezte a később megjelent (1876) törvénynek. Az Országos Közegészségügyi Tanács keretén belül, a gyógyszerészi ügyekkel foglakozó külön bizottság felterjesztést intézett a M. Kir. Belügyminisztériumhoz, egy magyar gyógyszerkönyv kiadása végett, amire már 1832. május 20-án a pesti egyetem Orvostudományi Kara is megbízást kapott. [17] Azonban az 1848/49-es szabadságharc leverése miatt ez nem valósulhatott meg, de az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés megteremtette a feltételeket, hogy a sokáig elodázott feladat megoldást nyerjen. Az 1868. június 14-én megalakult Országos Közegészségügyi Tanács egyik főfeladatának tekintette egy magyar gyógyszerkönyv kidolgozását és kinyomtatását is. Ennek érdekében saját kebeléből 1870. június 6-án egy szerkesztő bizottságot hozott létre, melynek elnöke Than Károly, gyógyszerészképesítésű kémikus, egyetemi tanár lett, a jegyző és a négy orvos mellett négy gyógyszerész is részt vett a munkálatokban, így Than Károlyon kívül még Müller Bemát, Jármay Gusztáv és Ráth Péter gyógyszertár tulajdonosok. Mivel Ráth Péter időközben megbetegedett, lemondott és neve már nem szerepel a Gyógyszerkönyv szerkesztői közt [1,37,9,30]. A szerkesztők, az 1869-ben megjelent VI. kiadású osztrák gyógyszerkönyvet (Pharmacopoea Austriaca VI) tekintették mintának, de ez alkalommal eltekintve az osztrák gyógyszerkönyvektől, amelyek korábban is kizárólag latin nyelven jelentek meg, a Magyar Gyógyszerkönyvet magyar és latin nyelven dolgozták ki és így is nyomtatták ki [40], A cikkelyeinek száma 510 volt, a galenusi cikkelyek összeállításában nagy szerepe volt Müller gyógyszerésznek. Ez volt az első, magyar szakemberek által összeállított Gyógyszerkönyv. Az 1871. évi 31992 sz. belügyminisztériumi rendelet szerint: „Minden egészségügyi tisztviselő, hatósági és gyakorló orvos, állatorvos és gyógyszerész köteleztetik 1872. év. március 15-i napjától az 1871. évben a ,,Pesti Könyvnyomda és Részvénytársulat” betűivel nyomtatott Magyar Gyógyszerkönyvben foglalt szabályokat megtartani” [ 1 ]. így 1872. márc. 15-i hatállyal a valóságban is életbe
