Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖZLEMÉNYEK - Péter H. Mária: Müller Bernát gyógyszerész élete és munkássága
110 Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015) majd 1832. július 11-én magisteri vizsgáját is letette4 [35,11], ami botanika, materia medica tantárgyakból, gyógyszeres műveletekből és a maga által készített gyógyszer bemutatásából állt. Ezt követően egy ideig Bécsben dolgozott, majd az 1830-as évek közepén hazatért és ismét a Ráth család tulajdonában levő gyógyszertár alkalmazottja lett [17]. Itt, egykori főnöke fiával, Ráth Péter gyógyszerésszel, egy életre szóló barátságot kötött, majd mikor, 1836. május 28-án, Ráth Péter feleségül vette Semmelweis Juliannát (sz. 1815), Semmelweis Ignác húgát, esküvőjükön Müller Bemát volt az egyik tanú. Már egyetemi hallgató korában nagy érdeklődést mutatott a botanika és az ásványtan iránt. Barátságot kötött több neves flóra kutatóval, de ő maga is részt vett növény-gyűjtő kirándulásokon, melyek egy-egy terület florisztikai feltárásához jelentősen hozzájárultak. Még 1835-ben a máramarosi havasokban botanizált és az erről készült munkáját később a bécsi botanikai társaság adta ki.5 Szakmai pályája Gyakorló gyógyszerészi, gyógyszertár vezetői tevékenysége. 1841 és 1890 között - tehát közel 50 éven át - 80 éves koráig vezette Megváltó néven saját gyógyszertárát Pesten, a VIII. kerületben, az akkor Kerepesi u. 12 szám alatti házban. Mint gyógyszerész pedáns és rendkívül lelkiismeretes, pontos, szigorú és takarékos ember volt, de jótékonyságának több alkalommal is tanújelét adta. Mint főnök, szeretetre méltó, kedélyes és barátságos volt, köztiszteletnek, szeretetnek, megbecsülésnek örvendett. A nála töltött gyakornoki idő igen jó ajánló levél volt a későbbi gyógyszerészeknek. 1854-ben egy ideig patikájában volt gyakornok Schédy Sándor{1831-1902) is, a későbbi neves gyógyszerész-szakíró, szerkesztő, a magyar gyógyszerészeti szaksajtó megalapítója [2,22], Gyógyszertárát szép és értékes bútorral rendezte be, a mindennapi patikai munkában használt edényzetet, nyilvántartási naplókat nyomtatott címkével látta el. Több fafaragású szobor is díszítette, a bejárat felett pedig a szintén fából faragott Megváltó képe volt látható. A Gyógyszerészi Hetilapban, 1868-ban egy hirdetése jelent meg [45], mely szerint felkínálja eladásra az 57 dobozba elhelyezett 343 üvegből álló gyógyszerismereti droggyűjteményét, amit már a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók helybeli, utolsó nagygyűlésén is bemutatott és nagy tetszést váltott ki. A. Hetilap egy későbbi számában ás vány gyűjteményének eladását hirdeti6 [46]. Végül, a több mint 500 darabból álló gyógyszerismereti droggyüjteményét a pesti egyetem gyógyszertani intézetének ajándékozta [15,12]. Tudományos munkájának elismeréseként az egyetem orvoskari tanártestületének ülésén magántanárrá habilitálták, de ezt a kormány nem erősítette meg. Az 1607-ben alapított giesseni Ludovica Egyetem 1857-ben honoris causa (tiszteletbeli) doktorrá avatta7 [34], Ezt igazolja az 1862-ben kapott engedély dr. Pauler Tivadar rektor aláírásával, mely szerint a kitüntetést elfogadhatta és a doktori címet használhatta. 4 Szögi L.: p. 174/3114 5 Verhandlungen der Zoolog. Bot. Ges. (Bécs 1863): Verzeichnis der in Maramaros gesammelten Pflanzen. 6 Gyógyszerészi Hetilap 1868, 8. évf. 18. sz., 387. - és 34. sz.. 684. 7 Több közlemény [pl. Zalai, Baradlai és mások, valamint a Gyógysz. Almanach 1942] tévesen írja, hogy a pesti egyetem avatta honoris causa bölcsészdoktorrá.
