Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kiss László: A védhimlőoltás hatósági viszonyulása a közegészségügyi kérdések megoldásához a vakcináció tükrében
KISS László A védhimlőoltás hatósági megszervezése Magyarországon 117 egy pandúrt. íme, a Nemes Vármegye válasza: „A pandúrok egyedül a Köz tsendesség és bátorság fentartása okáér, a gonosztevők üldözésére, nem pedig más mellékes dolgoknak tellyesétésére állétattatva fel, s ezen tekéntetbül, az Himlőt bé oltó Seb orvosok mellé sem alkalmazhatván... ”41 E fogalmazásból is látható, hogy Zala megye „mellékes” dolognak tekintette a himlőoltás hatósági megszervezését, segítését. Nemes Zala vármegye vonakodása bizonyos mértékig meglepő, hiszen e megye rendjei már 1801-ben kiálltak a vakcináció mellett. Asbóth János (1768-1823) a keszthelyi nagyhírű Georgikon tanára,42 miután kilenc hónapos fiát Sopronban beoltatta, Keszthelyre visszatérve „a minden hasznosnak fölfogására élénk” Festetits György grófot felkérte a védhimlőoltás támogatására. A gróf viszont a megye rendjeihez továbbította e kérést. Idézzük a rendek válaszát: „Méltóságos Gróf! A tehen himlőnek mostanában behozott oltása, mellyet hozzánk botsátott levelében méltóztatik velünk közleni, egyenlő óhajtással elfogadtatott, és meghagyatott minden Járásbeli Sebészeinknek, hogy ezen boldogságot eszközlő módpontosabb megtanulása végett, Gutten, Nagyságod Orvosához, a ki különbben nálunk is járásbeli Sebész, folyamodjanak, és az a'ban vett előmenetelekről bennünket környülményesen tudósíttsanak. Költ Szala-Egerszegben 1801. Sept. 14-dikén s folyvást tartott köz gyűlésünkből Nagyságodnak kötelezett szolgái Zala Vgye Rendei43 Olykor persze a túlzott szigor alkalmazása is gátat szabhatott a himlőoltás elterjedésének. Ezt tanúsítják a Tolna megyében történtek. ,yí lakosság-az oltás nem kötelező lévén - gyakran nyíltan ellenszegült az oltásoknak” - írja kitűnő, levéltári forrásokon alapuló tanulmányában Gutái, aki a szekszárdi levéltárban számos panaszlevelet is talált. Ezek mindegyike a megyei főorvos, Mos étig András túlzottan erőszakos, sok esetben fenyegető fellépésére panaszkodik. 1806-ban Paks város bírójának pl. azt parancsolta, hogy az oltást ellenzőket „kötözve hozassa elő”, Kölesd bírójának pedig azt, hogy „Rőt és Korbátsbéli fenyítékkel kénszerítse az Asszonyokat a megjelenésre". A lakosság ellenszegülését csak fokozta az a tény, hogy Mosetig nem tudván magyaml, csak a seborvos tolmácsolásával próbálhatta meggyőzni a vonakodó szülőt az oltás hasznáról. A dolog odáig fajult, hogy 1809-ben a megye tiszti ügyésze marasztalta el a főorvost „több jobbágyi állapotú embernek méltatlan zaklatásáért... különböző illetlen gyalázkodásaiért” - kilátásba helyezve tisztségéről való elmozdítását is.44 Mosetig védelmében azért tegyük hozzá, hogy az 1802. és 1811. év között a megyebeli összes oltások több mint egy harmadát ő végezte és a Helytartótanács 1814-ben arany érdempénzzel jutalmazta őt a himlőoltásnak Tolna megyében való elterjesztéséért. Az elmondottak alapján azt várhatnánk, hogy Tolna megye az 1813-as helytartótanácsi rendeletre is gyorsan reagált. 41 Blázy (1972) 182 42 Pintér (1987) 43 Básthy (1836) 307 44 Gutái (1975) 243
