Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Szabó Katalin: Egészségügy a trianoni Magyarországon
SZABÓ Katalin: Egészségügy a trianoni Magyarországon 189 A terület kórházi ellátottsága igen gyér volt. A földrajzi- és településviszonyok meghatározóan befolyásolták a kórházi körzetek létesítésének lehetőségeit. Amint a szakemberek fogalmaztak, itt nem kórházi körzetekről, inkább „akcióvonalakról” lehetett beszélni, hiszen a magas hegyek övezte völgyekben meghúzódó települések lakossága a völgyek torkolatában elhelyezkedő kórházakban kaphatott csak egészségügyi ellátást. Kárpátalján az ungvári, beregszászi és munkácsi kórház mellett, az aknaszlatinai és a nagyszőllősi intézményben tudtak betegeket ellátni. A nagyszőllősi Báró Perényi Kórház régi alapítású intézmény volt 239 beteg befogadására volt alkalmas. Két régi és két új épületből állott, modern 140 ágyas sebészeti osztályát a visszatérés időpontjában még nem fejezték be. Nagy szükség volt ezekre az újításokra, hiszen a régi szárnyakban katasztrofális állapotok uralkodtak: „Csapataink bevonulása után megtekintve a kórházat, annak főleg régi sebészeti osztálya siralmas állapotban volt. Eltekintve attól, hogy minden ágyon 2 beteg sínylődött, a sebészet épülete, annakfelszerelése külön-külön és együttesen közegészségügyi kihágás képét adta’’18 - írta Jäger Gyula 1939-ben. Ugyanakkor az Aknaszlatinában talált, 1932-es alapítású, 41 ágyas, a munkácsi kórház fiókintézeteként működő intézmény kitűnő állapotban volt. A közegészségügy viszonyainak megfelelően kiugróan magas volt a tbc-s betegek számaránya is. Azonnal meg kellett kezdeni a Zöldkeresztes19 munka szervezését, a betegek intézményes kezelését, amit különösen nehezített az a tény, hogy a terület híján volt tüdőszanatóriumoknak. Annak ellenére így volt ez, hogy mint Zsebők Zoltán (1908- 1984), a munkácsi magyar királyi állami kórház osztályvezetője írta, „éppen a klimato- és fizikotherápiás kezelésekre nyújtanának alkalmat a helyenként meglévő, szinte svájci földrajzi viszonyok "20 21. Erdély közegészségügyi viszonyai Az erdélyi közegészségügyi helyzetet felvázoló munkák igen vegyes képet tártak fel. Szarka Ödön (1902-1975) doktor, aki az első felmérések egyikét készítette így ír erről: „A visszakerült kórházak állapotát vizsgálva, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy fejlődésük óramutatója — igen kevés kivétellel — megállóit abban a pillanatban, amikor az 1914-1918. évi világháború első puskalövése eldördült [...] A visszacsatolt erdélyi országrészben a legtöbb kórház abban az állapotban van, amelyben a világháború találta [...] Új építkezést nagyon kevés helyen találunk, azok is jó részben befejezetlenek”2'. Magyary Gerő Zoltán (1898-1954) a Székelyföld kórházait vette számba. Gerő szerint a román impérium ezen a színtiszta magyar területen a már meglévő intézményeket is sorvasztotta, a lakosságot igyekezett elszegényíteni. Mivel megfelelő román képzett személyzet nem volt, a megszállás után a legtöbb helyen megmaradt a magyar szakembergárda, de ez nem segített a kórház sorsán, hiszen hivatalos helyről a kórház vezetője támogatást nem tudott szerezni. A változás akkor következett be, amikor nagyjából tíz évvel a megszállás 18 Jäger Gyula: A visszacsatolt Kárpátalja kórházügye. Magyar Kórház 8 (1939) 7. 19 1926-ban egészségügyi mintajárásokban az Országos Közegészségügyi Intézet irányításával működő népegészségügyi szervezet, mely 1930-tól a megszerzett tapasztalatok alapján országos hatáskörűvé vált. Az egészségvédelemnek a megelőzésre, felvilágosításra, gondozásra fókuszáló szervezet volt. 20 Zsebők Zoltán: Adatok az Északkeleti Felvidék tbc. problémájához. Népegészségügy 23 (1942) 7. 21 Szarka Ödön: A visszatért Erdély kórházai. Magyar Kórház 9 (1940) 10.
