Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kölnei Lívia—Varjassy Péter: A jeruzsálemi Szent János Lovagrend ispotályai a középkori Magyarországon
KÖLNÉI Líva - VARJASSY Péter: A jeruzsálemi Szent János Lovagrend 7 hogy házaik mellett rendszerint ispotályt emeltek a betegek, öregek részére.4 Csak néhány esetben tudjuk bizonyítani, hogy valóban működtettek ispotályt is.5 Hangsúlyoznunk kell, hogy egy kiterjedt magyarországi, karitatív jellegű ispotály-hálózat kiépítése nem is volt, nem is lehetett a feladatuk. Nem tudjuk pontosan, hogy a magyarországi johannita ispotályok vagy szegényházak mekkorák voltak, hány fő látta el ott a rászorultakat, hogyan és mivel gyógyítottak. Tartozott-e minden esetben fürdő hozzájuk? Kiket vettek fel az ispotályba? Csak általánosságban tudunk ezekre válaszolni. Eközben jelentős a terminológiai zavar a szegény, a beteg és a beteg szegény fogalma között; továbbá a zarándok és az egyéb célú utazók meghatározása, valamint a jótékonyság és a vendégszeretet terminusai között. Ez a fogalmi bizonytalanság igen gyakran látható az ápolást és gondozást nyújtó ispotályok, a különböző fajtájú menedékházak—menhelyek és az infirmariafiratrumok (amelyek a rendi testvérek számára voltak elkülönítve) megnevezésében is. Mivel a középkori johannita ispotályainkról igen kevés forrás áll rendelkezésünkre, ezért csak a rend szentföldi és európai tevékenysége, valamint más magyarországi ispotályok alapján próbálhatjuk meg felvázolni jellemzőiket. Hazai középkori ispotályaink nagysága általában nem haladta meg a 10-12 ágyat, főként vizek mellé települtek, néhány esetben konkrét adatunk is van fürdő meglétéről - ezek jellemezhették a magyarországi johannita ispotályokat is. Az európai zarándokutak mentén épült hospitale-k egyszerű szálláshelyek lehettek. Lehetőségeik szerint azonban bizonyára gondozták a zarándokokat és a környék rászorulóit is, nemcsak a rend tagjait. A johannita ispotályok gyógyító-ápoló színvonala talán magasabb volt a többi korabeli kolostori infirmáriuménál, mivel a rend tagjai kiképzésük során bizonyos fokú orvosiápolói oktatásban is részesültek. 1. Székesfehérvár, Szent István-templom, rendház és ispotály (1165/66 - 1543) Az első rendház és első ispotály Székesfehérváron, az egyik legjelentősebb magyar városban, a Nyugat-Európából a Szentföldre tartó zarándokok egyik fö útvonala mentén létesült. Közel négyszáz éven át működött a johannita lovagok fennhatósága alatt. Martyrius (régiesen Martély) esztergomi érsek (1150-1158) kezdte el a Szent István király tiszteletére nevezett johannita rendház építését Székesfehérvárott. A város mocsaras környékén egy terjedelmes sziget tűnt a legalkalmasabbnak erre a célra. (A rendház a később Rácvárosnak nevezett külvárosban, a Palota felé vivő úton, a Janicsár-kút nevű víztől keletre, egy szigeten állott. Ezt a szigetet a 17. században is Papszigetnek nevezték.)6 Az érsek itt vetette meg a templom, rendház és az ispotály alapjait 1156-57-ben. Amikor Martyrius meghalt (1158), a falak még csak félig készültek el. Géza király mielőtt nagyobb adománnyal biztosíthatta volna a rendház jövőjét, 1162. május 31-én elhunyt. Ekkorra az ispotályosok 4 Török József: Katolikus egyház és liturgia Magyarországon (A kezdetektől a 19. század végéig). Bp., Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, 2000.. Benne: A szerzetesség további gyarapodása és a „magas” kultúra közvetítésében játszott szerepe, (http://www.tankonyvtar.hu/katolikus-vallas/katolikus-egyhaz-080904-9) 5 Hunyadi Zsolt: Cruciferi domus hospitalis per Hungáriám et Sclavoniam... A johanniták Magyarországon a 14. század végéig. Aetas (2002) 4. 52-76. 6 Reiszig Ede: A János-lovagok birtokviszonyai Magyarországon. Történelmi Tár Bp., Magyar Történelmi Társulat, 1911.393.
