Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Boga Bálint: Gerhard van Swieten, mint a modern gerontológia előfutára
BOGA Bálint: Gerhard van Swieten, mint a modern gerontológia 39 A cenzúra is az ő kezébe kerül, a Zensurkommission elnöke lesz. Ebben a minőségében konfliktusai keletkeznek. A jezsuitákkal is ellentétbe kerül. Harcol a babonák ellen, a csillagjóslást megszünteti, a boszorkánypereket beszünteti (1766). 1772-ben cukorbetegsége miatt lábán üszkösödés alakul ki, mely halálához vezet. Orvosi naplóit (Constitutiones epidemicae) 1782-ben M. Stoll adja ki. A beszéd előzményei és utóélete Van Swieten kezdeményezésére és Mária Terézia utasítására a bécsi egyetem számára 1753 és 1755 között új épületet emeltek. Az impozáns, klasszikus francia barokk stílusú épületet Nicolas Jadot de Ville-Issey lotaringiai építész tervezte, aki egyébként ekkor a bécsi udvar építésze volt.3 A díszterem freskóit Gregorio Guglielmo olasz festő készítette (1755), amelyek egyrészt a császári párt, mint a tudomány és művészet patrónusait, másrészt a négy fakultás (teológia, medicina, filozófia, jogtudomány) allegóriáit ábrázolták. Az épület felavatása Mária Terézia és férje, I. Ferenc német-római császár jelenlétében, 1756. április 5-én történt. Ettől kezdve minden évben a felavatás évfordulóján ünnepi szakmai előadással emlékeztek meg erről az eseményről. Maga van Swieten két alkalommal tartott ilyen előadást. Először 1759-ben Oratio de medicina simplici vera címen, melyben egyszerű módszereket, recepteket ismertetett az orvosok számára a gyógyító gyakorlat elősegítése céljából. A másodikat 1763. április 11-én tartotta Oratio de senum valetudine tuenda (Beszéd az öregek egészségének megőrzéséről) címmel, szintén latin nyelven. Disszertációs témának is szánta ezt. Johannes Theodor Kaenzler (1754-1800), egyik doktorandusza 1778- ban, tehát van Swieten halála után 6 évvel nyomtatásban kiadta a beszéd szövegét, disszertációja 10 tételének bevezetéseként.4 Kaenzler St. Follain-ben született, Aachen közelében. 1785 és 1788 között az aacheni orvosok listáján szerepel, 1798-ban működési engedélyt kér franciául, hogy mint officer de sanité működhessen (valószínűleg a napóleoni megszállás alatt), de 1800-ban már meghalt.5 Kaenzler van Swieten beszédét saját kezével jegyzetelte le (ekkor más lehetőség nem is volt), ahogy a bevezetőben írja: „ex manuscriptis depromtam typis sisterem”. Felmerül, hogy mennyire volt képes az élőbeszédet gyorsan lejegyzetelni, esetleg az ekkor már ismert valamilyen gyorsírással, esetleg van Swieten valamit átadott saját jegyzeteiből. Mindenesetre ez a körülmény azért is érdekes, mert igen összetett kérdések, sokszor hosszú, sok mellékmondattal kifejtett állítások, összetett formában, cizellált kifejezésekkel szerepelnek benne. Kaenzler esetleg saját latin tudásával, stílusával írt le egyes részeket, de bizonyos, hogy a mondanivaló az eredeti szöveg tartalmának felel meg. A szöveg kinyomtatása Johann Th. E. von Trattner (1717-1798) bécsi nyomdájában történt. Trattner - részben van Swieten ajánlására - 1754-ben a császárnő udvari könyvnyomdásza lett. Van Swieten, mint a cenzúra bécsi ura Trattnerrel is szigorú volt, kifejezett ellentétek voltak köztük, azonban Trattner udvari szerepkörében továbbra is megmaradt.6 3 Glaser: i.m. 33. 4 Gerhardt L. B. van Swieten Oratio de senum valetudine tuenda, quam adjectis thesibus medico-practicis annuente inclyta facultate medica ... edidit Joannes Theodorus Kaenzler, Aquisgranensis ... Viennae, typ. Joan. Thom. Nob. De Trattnern, MDCCLXXVIII. 5 Glaser: i.m. 1964, 36 6 Glaser: i.m. 1964, 39.
