Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Az újkori orvostudomány barokk kezdetei

BÍRTA LAN Győző: Az újkori orvostudomány barokk kezdetei

33

Louis Petit (1674-1750) érleszorító tourniquet-jét a 18. század első felében a legfontosabb sebészeti vívmányként tartották számon. Szakszerűbbé, biztonságosabbá vált a vérzéscsillapítás, pontosabbá a sebellátás és a kötözés, fejlődött az amputációk és az orthopéd megoldások technikája. Jól reprezentálja a haladást Lrenz Heister (1683-1758) híres német sebész Chirurgia-ja (1718), különösen az eszközöket bemutató illusztrációs anyag.

Hasonlóan magas színvonalú Pierre Fauchard (1680-1761) fogászati monográfiája, amelyben az állkapocs protéziséről láthatók remek ábrák.

Gyógyászati és kísérleti céllal injekcióztak különféle oldatokat. Transzfúziókat is végeztek emberi és állati vér felhasználásával. Stephen Hales (1677-1761) brit teológus és természetkutató 1726-ban egy ló nyaki verőerének vérnyomását mérte, véres úton. Szerkesztettek sokféle thermométert is akkoriban, a testhőmérséklet megállapítására.

Orvosi műszertechnikai forradalom zajlott, amelynek legkínálkozóbb példája a szülészeti fogó megjelenése és térhódítása. Ez az újkori szülészet egyik karakterisztikuma, amellyel más kultúrákban nem találkozunk. Az eszközt a 17. század második felében, Angliában, a Chamberlain család tagjai alakították ki és használták elsőként. 1720-ban Jan Palfin (1650- 1730) németalföldi sebész is készített szülészeti fogót. Ezt követően Franciaországban foglalkoztak leginkább a műszer fejlesztésével, ahol André Levret (1705-1780) magas fogója (48 cm.) terjedt el.

A konzervatív szülészet hívei, akik Angliában voltak többségben, William Smellie (1680- 1763) rövid (30 cm.) forcepsét használták. A kitűnő brit szülésznek az volt a véleménye, hogy 1000 szülésből 990 beavatkozás nélkül is lezajlik. Akadtak e nézettel szemben hiper- aktívak. A német Friedrich Osiander (1759-1822) 2540 szülésből 1016 esetben végzett fogóműtétet.

Évtizedekig folytak viták e kérdésekről. A forceps használatának indikációs köre az idők folyamán szűkült a császármetszés előtérbe kerülésével.

Az eszközös szülészet feltételeit és lehetőségeit persze megelőzte a szülési folyamat fizikájának tudományos tanulmányozása, a medenceméretek vizsgálatának kidolgozása és a belőlük levonható indikációs következtetések sora. Mindez jól illett az uralkodó jatrofizikai szemlélethez.

Az abszolutisztikus állami rendszerekben megérlelődtek a feltételek a központosítottan irányított közegészségügyi hálózat kiépítésére. Elsőként a racionálisan gondolkodó államférfiak, értelmiségiek, filozófusok szorgalmazták ezt. Különös aktivitással támogatta ezt az ügyet Gottfried Wilhelm Leibniz (1646-1726) a sokoldalú, nagy német filozófus. Mária Terézia egészségügyi rendeletét (Generale Normativum in Re Sanitatis) 1770-ben adták ki.

A himlőoltás (variolisatio) Lady Wortley Montagu-nak (1689-1762), a konstantinápolyi angol követ feleségének kezdeményezésére, az 1720-as évektől terjedt el Európában. Ez volt az első hatékony akció Európában a himlőjárványok leküzdésére.